Képes egy kétéves gyerek tíz kilométert gyalogolni? Képes! Csak ehhez kell szoktatni. Nábrádi Judit nemcsak a saját gyerekeivel szeretteti meg a világ egyik legjobb szabadidős tevékenységét, de közösséget is teremt a baba-mama túrázás köré. Igazi példa, bőséges tapasztalat, sok jó tanács, rengeteg élmény. Azért van a lábunk, hogy használjuk!

Bakancsot, túranadrágot fel, gyors bepakolás, aztán az ember lánya hátára veszi a… nem a hátizsákot. Hanem a kisbabáját. Minden egyéb egy speciális, hátul hordott övtáskába kerül. A gyerek alá. Anya és baba kész, kezdődhet a túra.

A háromgyerekes közgazdász, Nábrádi Judit akkor teljesítette az Országos Kéktúrát, amikor második kisfia tíz hónapos volt. És az elsővel kezdte. Nimród most lesz hétéves, Barnabás öt, Hanna augusztusban volt egyesztendős.

A legendás „Kék” majdnem ezerkétszáz kilométeren kanyarog az Írottkőtől Hollóházáig, embert próbáló szakaszok is tarkítják. Több mint túra: hazaszeretet, mozgalom, közösség. Judit blogját – Potyautassal a Kéken – sokan olvassák, számos fiatal anyuka csatlakozik hozzá, amikor beveti magát az erdőbe, nekivág a hegynek. Ha a budai hegyekbe hirdet túrát, tudja, hogy többen jönnek majd, de nem vág neki egyedül a Balaton-felvidéknek vagy a Velencei-hegységnek sem. Lejutni a Balatonhoz nem olyan sok idő, aztán tíz-tizenkét kilométer a terepen, és még a nagyért is vissza lehet érni az óvodába.

Bár a túrázás felértékelődött a Covid idején, sok család még mindig csak autóval és hosszas készülődés után tudja elképzelni a kimozdulást. Ezért van, hogy sok óvodás nem bírja a sétát, ahhoz van szokva, hogy ül a gyerekülésben. Juditék is használják az autót, de nem állandóan. Például, amikor a rádió bemondja, hogy a Mátrában leesett a hó… Olyankor beülteti a srácokat, irány a Mátra, ott egy nagy szánkózás, aztán két-három órás séta, és sötétben indulnak haza. Így is lehet.

– A mozgás mindig az életem része volt, sokáig tornáztam, mindenhová biciklivel jártam, és elég sokat futok. Idén kitűztem, hogy lefutom a 2021 kilométert, de el vagyok maradva… A túra a hordozással kezdődött. Már Nimród születése előtt megvettem a kendőt, háromhetes korában kötöttem először magamra. Jártam hordozós tornára, ott is kaptam tanácsokat, és sokat olvastam a témában. Nimród olyan gyerek volt, aki annyit aludt, amennyit sétáltunk. Babakocsiban vagy magamra kötve, fél vagy négy és fél órán át. Volt, hogy elgyalogoltam vele a Kálvin térig és vissza. Nincs olyan messze, nyolc kilométer.