Az elmúlt években elég sok svéd kifejezés beszivárgott a közbeszédbe, legyen szó bútorról vagy életérzésről. Na de milyen valójában a svéd néplélek? Mi köze a fahéjas csigának a lassúsághoz, a felelősségnek a kukához? Erdei Borbála kutatómérnök mesél, aki négynyelvű családjával Svédország déli részén él.

Hogyan kerültél Lundba?

Biológus-mérnökként végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen, és közben Erasmus-ösztöndíjjal cserediákként Lundban töltöttem tíz hetet. Rögtön elvarázsolt. Először a város, aztán pedig az egyik lakója. Edde, a párom El Salvador-i, a családja a polgárháború elől menekült Svédországba, amikor ő hatéves volt. Itt nőtt fel. Úgy tértem haza tavasszal, hogy vissza akarok menni.

Elég komolynak hangzik.

Annyira komolynak, hogy egy évvel az első érkezésem után már a Lundi Egyetem munkatársa voltam, és onnan mentem el szülni. Sara hamarosan tizenhat éves, én közben szereztem egy PhD-fokozatot, született még egy gyerekünk, Samu, a párommal pedig még mindig nem házasodtunk össze, de köszönjük, jól vagyunk.

Miből áll a munkád?

Környezetmérnök vagyok és biomassza-feldolgozással foglalkozom. Leginkább a biogáz-, bioetanolgyártásba szoktam besegíteni. Oktatok is, hol angolul, hol svédül.

Értékelik a svédek, hogy beszélsz a nyelvükön?

Attól függ, milyen szinten beszélsz, és milyen környezetben. Eleinte többször csalódtam: előfordult, hogy a boltban elkezdtem svédül gagyogni, és angolul válaszoltak. De az egyetemen például ha csak két szót is elpöttyintettem svédül, odáig voltak. Ma már van, aki azt mondja, nem is gondolta volna, hogy nem a svéd az anyanyelvem.

Valóban olyan nyugodt életet élnek a svédek, mint sokan képzeljük?

Itt nincs olyan, hogy a minimálbérből vagy bármilyen – például munkanélküli – segélyből ne tudnád legalább a rezsit meg az étkezést biztosítani. Mivel emiatt nem aggódunk annyit, ezért talán eleve nyugodtabbak vagyunk. Sokan mondják, hogy túlságosan is. Például amikor lassan történnek a dolgok.