Egyre gyakoribb tünet a gyermekkori fejfájás. Mivel „lépcsőházi ismerettárunkba” annyi már eljutott, hogy a fejfájás az agydaganat egyes számú előjele lehet, a szülők ijedt-elszántan ostromolják a szakrendeléseket.
Összehasonlító vizsgálatokba kezdtünk fejfájós gyerekek csoportjaival. A figyelem tartósságát, a megosztott figyelmi képességet, a verbális és a nonverbális emlékezetet vizsgáltuk. Nemtől és korosztálytól függetlenül kiderült, hogy a vizsgált gyerekeknél folyamatosan jelentkeznek bizonyos figyelmi blokkok, kisebb figyelmetlenségek, kihagyások. Pedig az általános tanulmányi eredményük nem rossz, sőt inkább a jobbak csoportjába tartoznak. Furcsa paradoxon, hogy az éveken keresztül, akár több tantárgyból bukdácsoló, sőt többszörös iskolaváltásra kényszerülő gyerekek között nem, vagy alig találtunk fejfájósokat.
A vizsgálatok fényt derítettek arra is, hogy a fejfájós gyerekekben (a lelkük mélyén) nagy igény van a megfelelésre, arra, hogy eleget tegyenek a közvetlen környezetük kimondott vagy rejtett elvárásainak. S ott, ahol kiugró teljesítményt, rangot elért szülők vagy felmenők díszítik a család arcképcsarnokát, s e tény rendre megemlítődik, ez erősen nyomhatja a gyerek lelkét. Miközben nap mint nap megéli a figyelmi részképességei zavarát, bizonytalanságát. Ilyenkor beáll a megfelelési vészreakció: „Akkor is megcsinálom! És nagyon jól!” Túlkompenzálnak, túlteljesítenek – feleslegesen. Sokat ülnek a tananyag mellett, s a tényleges eredmény ritkán arányos a ráfordított energiával.
Mi a teendő?
Bármily meglepő, a rendelésen a szülőkkel elsőnek olyan egyszerű dolgokat kell tisztáznunk, hogy iszik-e a gyerek reggel bőségesen. Iszik-e az iskolában eleget? Sportolás után? Akkor is inni kell! Tudják-e, hogy a reggeli nem evés is a fejfájást kiváltó faktorok közé tartozik?
A másik, a legelemibb: hogyan ül a gyerek, milyen rémes fotelben olykor órákon keresztül? Kicsiknél, különösen első, második, de még harmadik osztályosoknál is megfigyelhető, hogy noha szabályosan ülnek az asztalnál, rendkívül erősen előregörnyednek, erejüket megfeszítve dolgoznak. Ez a kezdeti rossz testhelyzet később szokássá válik. Ennek aztán több kedvezőtlen következménye lesz. A közel hajlás igénybe veszi a szemet, olvasásnál, rajzolásnál erősen leszűkíti a látószöget. Így megnehezíti az olvasást, később pedig bizonytalanná teszi az írott anyag áttekintését.
Ha a szülők figyelik a feladat végzése közben a gyereket, észreveszik, hogy az erejét megfeszítő gyerek folyamatosan ráncolja a szemöldökét, homlokát. Mások a fogukat összeszorítva az állkapcsukat szorítják össze, vannak, akiknek a nyak- és a hátizmuk feszül tanulás közben. A megfeszülő vázizomzat az új helyzetekben normális, de ezek a gyerekek folyamatosan feszítenek.
Mit tegyünk?
Szeretnénk, ha túl lenne már azon a fránya feladaton. A „no, hajtsuk meg” helyett tartsunk egy kis szünetet. Jót tesz egy homlokmasszírozás, egy kis nyaktorna vagy a váll masszírozása – ez mind fejfájás-megelőző hatású lehet.
Több évtizedes tapasztalat alapján mondom, hogy a fejfájós gyerekeknél a leghatékonyabb oldás a rendszeres mozgás. Különösen a gyorsan növő serdülőknél. Erősen ajánlom a relaxációs, autogén tréninget és a gyermekjógát.
Életvezetés: ahol a gyerek erősen be van fogva – iskola, élsport, virtuóz szinten művelt zene –, ott közösen meg kell találni azt az élethelyzetet, ahol a gyerek le tud lazulni, önfeledten, felszabadultan tud nevetni. Az online, a virtuális térben való „kikapcsolódás” – na, játsszon egy kicsit a gépnél! – nem kikapcsolódás! Sőt. Nem más, mint a gyermeki lélek árnyoldalát felspannoló időtöltés. Vigyázat! Látszólag „pihen”, valójában a meglévő belső lélekfeszülését kínozza tovább. Mondhatnánk, olaj a tűzre!
A neurológiai vizsgálatot segítő fejfájásnaplóról a következő részben beszélek.
Várom leveleiket az alábbi e-mailcímen: nandor.donauer@centralmediacsoport.hu
Postacím: Central Médiacsoport Zrt., Dr. Donauer Nándor Nők Lapja, 1872 Budapest
Illusztrció: Szűcs Édua