Vámos Miklós kérdése:

Kedves Eszter, körülbelül húsz éve, hogy színészi és énekesi pályafutásod mellett egyike vagy az úgynevezett bohócdoktoroknak, akik beteg (olykor a halál mezsgyéjére érő) gyerekeket igyekszel felvidítani, piros műorral, ukulelével, énekkel, jó szóval. Ha csak erre gondolok, elfutja szemem a könny. Hogyan bírod ezt csinálni, épp ésszel, tiszta mosollyal, teljes erőbedobással, utána pedig foglalkozni a lányaiddal, menni Piaf-dalokat énekelni, szerepet játszani, magánélni? Jut eszembe, te konduktori végzettséggel is rendelkezel (mozgássérült gyerekek kezelése), azt miért, miként szerezted, s tervezed-e, hogy e mesterségedet gyakorolod a közeli vagy távoli jövőben?