Valójában itt ma Chardonnay Sándorné, Furmint Fülöp és társaik a főszereplők. Madame Merlot-t ki ne hagyjam! Ezek a hölgyek és urak Herczeg Ágnes bormeséinek hősei. Ha elgondolom, ő maga is egy mesehős. Egy mindent legyőző legkisebb királylány.

Jelenség. Dús haj, széles mosoly, erősen rajzolt szép száj. Csillogó sötét szemek. Vibrál körülötte a levegő, mondanám, ha nem éreznék a vibrálás mögött valami mélyről jövő nyugalmat. Hogy ez a nyugalom mennyire a sajátja Herczeg Ágnesnek, nem tudom, de az látszik, hogy jól érzi magát benne. Ahogy abban a számomra megdöbbentő pörgésben is, ami egyik nap Londonba viszi bornagykövetként, másnap New Yorkban egy borárverésen vesz részt, rá két napra az etyeki szőlőbirtokon a borászával tárgyal az idei termésről, és még a héten egy borházasítás várja Neszmélyben. Ma ráér a beszélgetésre, de holnap hajnali ötkor kel, találkozóra megy Tokaj-Hegyaljára.

És föl is kelsz?

Minden nap korán kelek.

Azt hittem, a bor, a pincézés, a boros találkozók éjszakába nyúlók.

Előfordul, de én ritkán éjszakázom. Sok alvásra van szükségem. Gondolom, az örök jövés-menésem miatt. Ha tehetem, este kilenckor már ágyban vagyok. Viszont reggel ötkor, a kakasokkal ébredek.

Ez a falusi gyerekkorból maradhatott.

Lehet, de az már régen volt.

Emlékszel még rá?

Hogy a csudába ne! Gyönyörű helyen voltam gyerek, a Bükk szívében, Dédestapolcsányban. Szilvásvárad és a mesés Lázbérci-víztározó közelében. Ebben az alig kétezres kis faluban élt minden rokonom. Olyannyira, hogy a nagyszüleim szomszédok is voltak, Rákóczi utca hat és Rákóczi utca nyolc. Mi meg tőlük alig ötszáz méterre laktunk! Szokták mondani, hogy egy gyerek felneveléséhez egy falu kell… na, hát nekünk a bátyámmal megvolt a falu! Az apai nagymamám most is él, kilencvennégy éves.