„Én vagyok a szabadság ura” – Longa György boldogsága

Elmegyünk egymás mellett az utcán, csak arcokat látunk az emberekből, vagy azokat sem. Körvonalakat. Vagy azokat sem. Pedig minden arc, minden körvonal mögött egy egészen egyedi élet, történet van. Ha közel megyünk, csak akkor látjuk, mennyi hasonlóság van a különbözőségeinkben. Sétálok az utcán, és találomra ráközelítek egy arca. Egy világra.

Komárom-Esztergom megye, a hatszáz lelkes Epöl, posta. Longa György, 63 éves, elektroműszerész, exbányász, özvegy, két lány apja, három lány nagyapja és egy kisfiú dédapja, egy áttáncolt éjszaka után találkozunk vele.

Északnak indulunk, szinte találomra, túl a városokból kiköltözők falvain. Túl Zsámbékon, át Szomoron, a százkettes úton előre, aztán egy jobb kanyar kínálkozik, vitetjük magunkat vele arra, amerre nő a csönd, és egyre aranyszínűbbek a kalászok az út mentén.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .