– Papa, olyan rossz lenne, ha te meghalnál – mondta nekem nemrég együttérzőem Berni, és magamban helyeseltem neki, tényleg rossz lenne –, mert akkor nem lenne, aki nevetne rajtam – fejezte be megkezdett gondolatát nyolcéves kislányom. Hát, én nem pont erre gondolok, amikor elkerülhetetlen elmúlásomat szeretném még némileg elodázni. Berninek egyébként igaza van. Talán vannak, akik most felszisszennek, hogy a kinevetése akár egész életére nyomot hagyhat valakiben, amivel teljesen egyet is értek. Ám vannak olyan helyzetek, amikor nem tehet róla az ember, nevetnie kell. Szerintem ilyen volt például, amikor Berni ugyanannál a reggelinél háromszor borította ki ugyanabból a pohárból a tejet. Nem tehettem róla, nekem ezen nevetnem kellett, szemben például a feleségemmel, aki csak a drámai oldalát látta az esetnek. Nem is tudott nevetni. De hát nem vagyunk egyformák, így a humorérzékünk sem egyforma.