Minden találkozásuk másnapján kapott egy új dalt. Furcsa, utólagos szerenádok voltak ezek. Keskeny járdán, szólt a cím, és Anna előtt megjelent az előző napi botladozásuk a Gellért-hegy oldalában, ahogy Dénes elrántotta előbb egy biciklis, majd egy rosszul kanyarodó autó elől. Előtte a szeméről, az érintéséről vallott egy-egy kis etűd, a lebbenő szoknyájáról, az első nyarukról. Visszahozták a dallamok az előző találkozót, összerántották két-három percbe. Tényleg, történt közöttük ennél több? Hangulatok, futó csók a hídnál, ideges kérdések. Most megfoghatom a kezed? Megmondtad már otthon? Nem, és ne gyötörj már. Én már elmondtam, nézett a férfi a szemébe három találkozással azelőtt, azóta nincs maradásom otthon, neked is meg kell tenned, és el kell kezdenünk együtt egy új életet. Kinéztem egy lakást, kicsit messzebb van innen, de a gyerekeim miatt, tudod. Nem megyek a külvárosba, vágott vissza Anna, és azt hitte, ezzel aznapra megússza, de a férfi már meg is ragadta a vállát, hogy jó, ez nem akadály, akkor talál egy otthont itt, ahol Anna élni szeret.