Kedves Olvasók! Sok mindent tudnak már Pataki Pankáról, a huszonöt éves autista lányról, akit a 35. számunkban ismerhettek meg. Sokévi kitartás, szerető gondoskodás, tanulás és munka van mögötte és a családja mögött. Legnagyobb vágya, hogy beszélni tudjon, még nem teljesült. De választékos stílusban írt vallomásait, melyek révén betekintést nyerünk az ő világába, Önök számos levélben üdvözlik. Azt látom, ezzel a sorozattal sokan lettek beavatottak és ezáltal elfogadóbbak az autizmussal élő emberek iránt. S szurkolói Pankának, hogy a betűk után a szavak is az övéi legyenek. (Schäffer Erzsébet)
ÉRZÉSEIM.
EZ MÁR AZ ÖTÖDIK GYÖNGY ITT, EBBEN A LAPBAN.
MOST ARRÓL SZERETNÉK ÍRNI, MILYEN ÉRZÉSEK MENNEK BENNEM EZZEL KAPCSOLATBAN.
AZ, HOGY ERRŐL ÍROK, ÖNMAGÁBAN KÜLÖN TÉMA LEHETNE.
