Húszéves voltál, amikor először találkoztunk, és bennem tiszteletet ébresztett a görög nyelvtudásod meg Zeusz népe iránti kitartó rajongásod.

Nagy csavargó vagyok, de hűséges is. Imádok felfedezni új világokat, aztán hazatérni, ezért a jelen és a jövő érdekel leginkább. A vitathatatlanul kellemes jelenemben gyakran szembesülök azzal, hogy számos honfitársam keres szebb jövőt a szigeten, és én próbálok tenni azért, hogy mind többen felismerjék, nagyon fontos a helyi nyelv ismerete. Gyakran tanítottam görögöt, közben azt szajkóztam: ne sajnáljátok az időt nyelvtanulásra! A ciprusiak barátságosak, de másképp viszonyulnak hozzád, ha beszéled az anyanyelvüket, s ha te vagy az idegen, neked kell alkalmazkodnod hozzájuk, ha arra vágysz, hogy befogadjanak.

Ez a bölcsesség már tizenévesen jellemző volt rád?

Ugyan, én csak szerelmes lettem Görögországba, a kék égbe, a helyiek tartással átitatott kedvességébe, életörömébe, a zenéikbe, a táncaikba, amikor érettségi után a barátnőmmel elmehettem Sztavroszra, mert a csodálatos anyukám bízott bennem, és elengedett. Ne all inclusive csodára gondolj, hanem egy zötyögős, buszos útra, ami meghatározta az életemet. Hazaérve nemcsak a mitológiát tanulmányoztam, de önmagam számára is meglepő elszántsággal tanultam a nyelvet egy görög származású tanárnőnél. Naponta másfél órát foglalkoztam a leckéimmel – az Expressz hirdetési újságnál végzett pénzügyi munkám mellett –, és én, aki majdnem megbuktam az angolérettségin, könnyedén megszereztem a középfokú nyelvvizsgát. Óriási élmény volt, amikor először szóba elegyedtem a helyiekkel Krétán!

Könnyű azoknak, akiknek jó a nyelvérzékük, mondják sokan.