1982 eleje, Új életterv

Behívatott a szociológiai intézeti, Úri utcai irodájába Ferge Zsuzsa, aki az egyetemen tanított minket – és egy jövendő kutatásról kezdett beszélni. Én úgy értettem, hogy bekapcsolódhatnék a munkába külsősként – hiszen a pécsi egyetemen dolgoztam. Ám kiderült, hogy Zsuzsa állást ajánl – majd nemcsak a legjobb főnököm lett, de később a barátságával is kitüntetett. De aznap megfordult a teljes élettervünk – Budapesten kellett keresnünk lakást, itt telepedtünk le, így itt született meg pár hónap múlva Péter fiam is.

1989 vége, Együtt a nagy család

Tótkomlósi szülőházamban forgatott a BBC – éppen disznóvágás volt nálunk, fölvették az egész családomat –, én is segédkeztem a rendezőnek, úgy kerültek hozzánk. Nemrég újranéztem a fiaimmal ezt a Magyarország: A hallgatás vége című dokumentumfilmet – összeszorult a szívem, ahogy láttam, még mindnyájan ott ülünk a vacsoraasztal körül: Édesanyám, édesapám – még anyukám szülei is –, és a végén megszólal a nagyfiam, aki csak 7 éves volt.

1990 június, A legjobb iskola

Radnóti Sándor barátom beajánlott Réz Pálnak a Holmi szerkesztőségébe – tragikusan korán meghalt barátunk, Vági Gábor helyére, hogy csatlakozzam a még nem is létező társadalomtudományi rovat munkájához. Réz próbaidőt adott, amelynek leteltével sem mozdult előre sajnos a rovat helyzete egy tapodtat sem. Mégsem küldtek el – másképpen próbáltam hasznosítani magam. A legjobb egyetemem és a leghosszabb munkaviszonyom lett a Holmi, Réz Pál pedig még apapótlékot is jelentett nekem.