Ha anya jól van, az egész család jól van. Ha anya nincs jól, akkor megborul a rendszer egyensúlya – mondja Pethő Orsolya pszichológus, a Hiszti című könyv szerzője, aki szerint a nőknek különleges szerepük van a családi egyensúly fenntartásában.
Ha anya nincs jól
– Tizensok év anyaság után mélységesen egyet tudok érteni ezzel a kijelentéssel – mondja a harminötéves, kétgyerekes Iza, aki idegenvezetőként dolgozik. – Az elején azt hittem, elég csak a kötelességeimet teljesíteni zombi üzemmódban, ezenfelül pedig mindenki hagyjon engem békén. Miért zavar bárkit is, ha rosszkedvem van? Miért ne lehetne jogom nyomottnak, unottnak lenni? Közben persze borzasztó súllyal nehezedett rám, amikor láttam, hogy minden atomjaira készül hullani körülöttem. A gyerekem is átvette ezeket a negatív rezgéseket. Az anyaságom kezdetén gyakorlatilag gyűlöltem anyának lenni emiatt. Aztán valahogy belejöttem. Megtanultam értékelni a látszólag jelentéktelen dolgokat is. Derűsnek lenni, figyelmen kívül hagyni, amit figyelmen kívül kell hagyni. Önmagam lenni, a magam képére formálni az anyaszerepet. Ma már büszke vagyok rá, hogy én vagyok a család szíve-lelke. A házasságom is sokkal jobb, tartalmasabb azóta. Hosszú időbe telt elfogadni ezt a szerepkört és meglelni benne azt a szépséget, aminél szebb talán nincs is az életben. De megérte, más ember lettem általa. Akit sokkal jobban szeretek, mint a korábbi önmagamat.
A szakember siet megnyugtatni: nem arról van szó, hogy felelőst vagy bűnbakot keresünk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az anya lelkiállapota van a legerőteljesebb hatással a család érzelmi életére. És ez apróbb helyzetekben is érvényes.
– Nemrég fogorvoshoz vittem az ötéves kisfiamat, és egyszerűen nem volt hajlandó kinyitni a száját – meséli Ildi, a negyvenes évei elején járó lakberendező. – Éppen feszült voltam több dolog miatt, és tudtam, ez most nem fog menni: még arra sem éreztem magamban erőt, hogy megpróbáljam együttműködésre bírni. Máskor sikerült volna. Amikor otthon veszekszenek a gyerekeim, azt szoktam mondani magamnak, hogy jó, akkor most veszek egy nagy levegőt, előbb én megnyugszom, és csak azután tudok nekik segíteni rendezni a vitát.
