Akkor tehát spuri?

Húzzunk bele, igen. Azt hittem, ma jó lesz, de nemrég telefonáltak a színházból, hogy be kéne ugornom ma este egy megbetegedett kollégám helyett A Pál utcai fiúkba…

Remélhetőleg nem Nemecsekként…

Az a hatvanvalahány évnyi korkülönbség kicsit elgondolkodtatna, de annyi szép lehetőséget kaptam a Vígszínháztól, hogy még ezen is túltenném magamat. Itt most Janót, a grund őrét kell alakítanom. Nem egy hű, de nagy szerep, de arra is fel kell készülnöm.

Szeretsz beugrani?

Már nem… Fiatalon még más volt a helyzet, akkor még vonzott minden izgalmasnak látszó feladat, „ide nekem az oroszlánt is!”, de most már inkább igénylem a kényelmet, szeretem, ha előre be tudom osztani az időmet. Sok munka torlódott össze a járványos időszak káoszának következtében, próbáltunk, játszottunk, próbáltunk, játszottunk, tehát inkább pihentem volna otthon ma este.

Te hogyan osztod be az életedet? Mennyi a színpadi és mennyi a civil rész? Ezek hogyan viszonyulnak egymáshoz? Korábban mondtad is, hogy gyűlölöd, ha színészek magánéletéről van szó újságokban, sőt, mintha azon kifejezetten csámcsognának…