Szabályokkal szabadon

Jobb kézzel megfogja a korlátot, ballal oldalra lép, jobb lábbal letérdel. Egy-két-há…! Lazán és könnyedén! Így oktatja II. Erzsébet magántitkára a lovaggá ütés szertartása előtt azokat, akik e kitüntetésben részesülnek. Így a hölgyek és urak, ha eljön a nap, már tudni fogják, hogyan térdeljenek le, álljanak fel, mit mondjanak, és hogyan távozzanak. (Sosem fordítunk hátat Őfelségének!)

Nem azért tanulmányoztam a lovaggá ütés koreográfiáját, mert a közeljövőben a dámák sorába lépek, ha mégis így lenne, azt látni fogják a cikkeim alatt megjelenő Dame szócskából. Ez csupán szemléltetés. Ha ugyanis mindenki felkészülés nélkül, a maga tudásával, elképzeléseivel és neveltetésével érkezne a Buckingham-palotába, elég nagy zavar keletkezne a gépezetben, és az ünnepből sokak számára megszégyenülés lenne, de legalábbis szorongás.

Senki sem szereti, ha a lényeg helyett lényegtelen részletekre kell koncentrálnia. Pontosan ezért van szükség a kulturált viselkedés szabályainak ismeretére. Hogy ne azokra figyeljünk. Hány ember feszeng, mert nem tudja, nyújtson-e kezet, kérdezzen-e, koccintson-e, mit várnak tőle, és főleg mit gondolnak róla. Önmaga bajaival foglalkozik, nem azokkal, akikkel együtt van. Az illemszabályok ismerete magabiztosságot ad, és sok helyzeten átsegít. Pont ezek alkalmazásával tudunk önazonosak lenni, önmagunkra összpontosítani, és nem a kezünkre, lábunkra, meg arra, vajon azt a kést fogtuk-e meg, amelyiket kellett.

Ennyi, és nem több. A szabályok nem köthetnek gúzsba, nem válhatnak céllá, de jó, ha vannak. Ha egy gyereket úgy nevelnek, hogy egy bizonyos kor után elvárják tőle, hogy köszönjön, megtanítják a kézfogás bonyolultnak nem nevezhető szabályaira és arra, hogyan viselkedjen az asztalnál, illetve a másik nem képviselőivel, nagy terhet vesznek le róla. És lehet, hogy erre ma nagyobb szükség van, mint régen. A gyerekek, és persze a felnőttek is, ma már több mintát látnak képernyőkön, mint az életben. Százszor több éttermi jelenetet, mint éttermet. Isten ments, hogy azokat vegyék alapul, és most nem csak Michael Corleonéra gondolok, aki két embert lelőtt egy kiskocsmában…