Az élelmiszerek dúsítása nem e századi találmány, ilyen termékek már régóta megtalálhatók a konyhákban, nézzünk csak körül. Mert ugyan nem ételnek tekintjük, de a sóban nagy eséllyel van jód – már az 1900-as évek elején adtak hozzá ebből a mikroelemből több országban –, ráadásul okkal.

A jódot megfelelő mennyiségben nem igazán lehet bevinni pusztán táplálkozással, egyszerűen azért, mert a növények ugyan fölveszik a talajból, de Magyarország területének nagy része jódszegény. Innentől kezdve a növény nem tud mit fölvenni, a mikroelem pedig a táplálékba sem kerül bele természetes módon. Ez nem csak magyar jelenség, a jódhiány az egész világot érinti.

A jód az anyagcserében fontos szerepet játszó pajzsmirigyhormonok alkotórésze, elengedhetetlen azok képződéséhez. Hiánya miatt leggyakrabban pajzsmirigy-alulműködés és golyva alakul ki, de járhat más következményekkel is. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezt a nyomelemet – pláne a sót – nagy mennyiségben kellene fogyasztanunk, ugyanis a túlzott bevitel sem tanácsos.

Kicsiben nagyok

Változatos étrend mellett más mikroelemből, ásványi anyagból és vitaminból – leszámítva a D-vitamint – elvileg nem alakulhat ki hiányunk, de nem lehet teljesen kizárni a rizikót. Emiatt találták ki azokat a dúsított élelmiszereket, amelyekkel ezeket be lehet vinni a szervezetbe külön étrend-kiegészítők nélkül. Főleg a rendszeresen, viszonylag állandó mennyiségben fogyasztott élelmiszereket szokták dúsítani. Klasszikusan ilyenek a lisztek, gabonapelyhek, olajok, tejtermékek, üdítők és ételízesítők. Ezekhez jellemzően azokat a nyomelemeket és vitaminokat adják, amelyeknél reális kockázata van a hiánynak.