A világ karácsonyi kellékeinek hatvan százaléka, így a díszeké is egy Sanghajtól közel háromszáz kilométerre fekvő kínai városban készül. Jivuban hétszázötven nagyüzem gyártja a mikulássapkákat, boákat, az európaiak és az amerikaiak karácsonyfáira kerülő díszeket. A kínai munkások mechanikusan, de kézzel dolgoznak, a hét hat napján tizenkét órában, kell-e mondanom, csekélyke fizetésért.

Itt, a világ másik végén más világ van. Pedig most is egy üzemben járunk, körülöttünk a polcokon az összes létező színárnyalatban pompázó gömbök, az üvegablakon túl két kezükkel dolgozó asszonyok. Csakhogy az egyik gyártási folyamatban az ember gépek helyett gépiesen dolgozik, Tárnokon viszont míves kézi munkát várnak tőle. Itt fújt üvegeket készítenek, kézi festéssel, nem túlzás, hogy a polcokon sorakozó gömbök, csillagok és miegymás között nincs, nem lehet két egyforma.

Kisipartörténet

A legfontosabb kérdés, ami ma felvetődik: ki képes itt választani?! Sokadszor sétálok el a polcok előtt, azt gondolom, a szélfútta mintás piros a legszebb, de akkor mit mondjak a bordóra az arany kacskaringókkal, vagy a fehérre, amire mézeskalácsmintát pingáltak? A bőség boldogító zavara. Így érthető, hogy akik innen kilépnek, rendszerint jó nagy dobozokat tesznek be a csomagtartóba.

– Ezen a fán nincs két egyforma színű dísz – mutatja Szabó Lajos, a Szabó Üveg Kft. alapítója, tulajdonosa és névadója az előző nap megnyitott vásártér végén álló, díszektől roskadozó karácsonyfát. Szabó Lajos és felesége már 1963-ban kiváltotta az iparengedélyt, de karácsonyfadísszel csak a rendszerváltás után kezdtek foglalkozni. Minden a Budapesti Nemzetközi Vásáron kezdődött a 60-as évek elején, ott csodálkozott rá a felvonógyár fiatal tervezője a francia pavilonban kiállított gyönyörű konyakosüvegre. Ragyogó volt, piros, bársonyos felszínű. Mi a szösz?, tanakodott, de szó szerint, mert nem tudta elképzelni, hogy került a szösz az üvegre. Akkor ismerkedett meg a flokkolásnak, maguk közt csak szőrözésnek hívott elektrosztatikus festési eljárással, amelyhez a szükséges nagyfeszültséget egy tévékészülékből nyerte.

Napközben páternosztereket tervezett, utána építkezett, hogy a lassan háromgyerekes családnak legyen otthona. Éjjel meg kísérletezett. A technológia megvolt, de a megrendeléseket vadászni kellett. Az évtizedek alatt vállfától a karácsonyi képeslapon át gyerekjátékokig mindent gyártottak, még a kalaptartókon bólogató kutya is az ő termékük volt. Hullámhegyek és -völgyek, aztán a rendszerváltás, nagy tervek és sok nehézség.