Szépen kigömbölyödtél, mi ez a pocakra lógó kis harang a nyakadban?

Angyalcsengettyű! A babák első ajándéka. Megszokják a hangját, és biztonságérzetet ad majd nekik közvetlenül az érkezésük után, amikor nem lehetek mellettük. Apróság, de fontos. Ahogy fontos az is, hogy folyamatosan beszélünk hozzájuk a férjemmel, a nevükön szólítjuk őket.

De hát ők a fogantatásuk pillanatától hangokhoz szoktak.

Az biztos. Részben mert hangos, temperamentumos ember vagyok, másrészt mert koncerteztem is. Júniusban fogantak, a nyaruk kemény lehetett velem. Előfordult, hogy egy hétvégén négy koncertet adtunk.

És bírták a kiképzést?

Nagyon! Semmi gond nem volt, edzettek lesznek, ami nem baj, mert kell a kinti élethez is.

Van benned izgalom?

Inkább mérhetetlen várakozás van. Nagyon várom, hogy lássam, melyikük milyen lesz, hogy megtapasztaljam, milyen velük az együttélés. Hálás feladat vár rám, hála istennek! Addig pedig megbeszélem a testemmel, alakuljon, nyúljon, hogy mindenkinek legyen elég helye.

Mit szóltak a szüleitek?

Azt hitték, viccelünk, aztán megilletődtek, örömükben sírtak. Hetekbe telt, mire az egész nagycsalád fölfogta: csoda történt velünk. Érdekes, de apósom évek óta forszírozta a családalapítást, régóta vágyakozott unokára. Többször azzal jött: megálljatok, megálljatok, ha sokáig vártok, hármas ikreitek születnek, meglátjátok! És igaza lett. Most azt mondtam neki: látja, látja, így lett, és ettől kezdve magukra éjjel-nappal szükség lesz!

Magázod a férjed szüleit?

Igen. Engem tiszteletre neveltek. És a magázódás ellenére nincs köztünk távolság, mindent megosztunk egymással, komoly, mély dolgokat beszélünk meg.