Végtelen tengerpart. Utána kis csoport ház tűnik fel. Száradó lepényhalat lenget, egy zsúpfödél alatt, a dűnék felől fújó sós tengeri szél. Ezzel a képsorral indul a film. Ne álljanak föl, ha lassúnak érzik. Inkább idomuljanak a tempójához, és engedjék hatni a képeket, a zenét, a mesébe illő történetet.

Hányszor láttam? Tíz-tizenöt alkalommal biztosan. Jó harminc éve, amikor bemutatták, vadásztam rá a mozikban. Most könnyű elérni, „fönt van a neten”. Bár mozivásznon az igazi. Mindig elhatározom, hogy csak belenézek, és minden alkalommal ott ragadok, végignézem. Nem veszít az erejéből. Sőt. Egyre tisztább és derűt sugárzóbb (transzcendens?) az üzenete. Nem mellékesen pazar színészi alakítások, érzékeny, tudatos rendezés, lélekig ható zene. A fényképezés, a környezet, a ruhák – minden tökéletes. Az első Oscar-díjas dán film Karen Blixen regényéből készült. Nemrég olvastam, hogy a Babette lakomája Ferenc pápa egyik legkedvesebb mozija.

Martina

Néhány házból álló apró halászfalu Jütland partvidékén. Dániában járunk az 1850-es években. A falucska puritán lelkipásztora amolyan protestáns próféta. Nyáját egyben tartja a prédikációival, két csodálatosan szép lánya, Philippa és Martina engedelmes gyermekei, csakúgy, mint a hívei. Házasulni vágyó fiatalemberek jönnek az istentiszteletekre, csak hogy lássák a szép hajadonokat. Ám a tiszteletes házában a szerelem és osztályos társa, a művészet nem kívánt vendég. A kérők kosarat kapnak – az apától. A lányok nem lázadnak, kezükben kötőtűk járnak, minden délben elkészül a sörbe áztatott kenyérleves s a főtt hal, viszik a szegényeknek, betegeknek, így telnek a napok. De a szerelem és a művészet, s velük az élet igazi szentsége mégis beköszön a tiszteletes hajlékába.

A kártyaadósságba keveredett fiatal lovassági kapitányt apja néhány hónapra ide, a távoli partvidékre száműzi – büntetésből. A dűnék közt lovagló fiatalember megpillantja Martinát, beleszeret, és eljátszik egy tiszta élet gondolatával. Eljár a tiszteletes házába, ájtatosság közben szerelmes pillantást vet a lányra, ám egy idő után megérzi, Martina megközelíthetetlen, sosem lesz az övé. Elköszön, s visszatérve tiszttársai közé megfogadja: „Nem tudom elfeledni azt a gyönyörű lányt. De soha többé nem akarok álmodozni. Elfelejtem, ami a jütlandi parton történt. Mostantól előre nézek, a karrieremre, s egy napon híres és sikeres ember lesz belőlem.”

Így is történik. Idős tábornokként látjuk majd viszont.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .