– Tati, eldöntöttem, autószerelő leszek – mondta nekem Berni határozott hangon a minap.

– Rendben, de miért pont autószerelő? – tettem fel neki a kérdést.

– Mert ők jól keresnek, és szép autókban ülhetnek.

Hm, ez újdonság, Bernit eddig soha nem érdekelte a pénz, és sokáig visszasírta a régi, szakadt, teherautóból átalakított családi kilencszemélyesünket, miután vettünk helyette egy modernebb kisbuszt. Ez a fajta anyagiasság eddig nem mutatkozott nyolcéves lányomnál.

– De nem is olyan régen még azt mondtad, hogy óvó néni szeretnél lenni… – folytattam a beszélgetést.

– Igen, de a gyerekek olyan sértődékenyek – az autók pedig nem. Csak türelmesen várnak, hogy engem szolgálhassanak.