Ha azt állítják, hatvanévesek, elhiszem, ha ötvennek vagy hetvennek mondják magukat, szemrebbenés nélkül tudomásul veszem, hiszen tökéletesen mindegy, hány esztendősek. Az viszont fontos, hogy úgy ragyognak és olyan boldogok, hogy bárkivel elhitetik, nincsenek lezárt sorsok, mert amíg élünk, csodákban lehet részünk. Ők a járvány kellős közepén testvért kaptak ajándékba! A Budapesten élő Mara, akit sokan tartanak a marketing- és hirdetési szakma egyik királynőjének, gondolt egy nagyot, és az év elején keresni kezdte a Facebookon Émit, az édesapja harmadik házasságában született féltestvérét, akivel néha-néha találkozott fiatal korában, de csak annyit tudott róla, huszonéves kora óta Venezuelában él a férjével. Émi emlékezett Marára, akit hét évvel fiatalabb kisgyerekként csodált szépsége, határozottsága miatt, és amikor sokak segítségével eljutott hozzá az üzenet, azonnal reagált. Azóta folyamatosan beszélgetnek, és rájöttek, úgy hasonlítanak egymásra, mint az egypetéjű ikrek. Azonos az ízlésük, a stílusuk, hasonlóan vélekednek az emberekről, fontos számukra a humor, a nagyvonalúság, a szerelem, és Émi ugyanolyan pózban alszik, mint Mara. „Újraismerkedésük” óta egy budapesti találkozást is összeboszorkányoztak, ezért kortyolgatom a kapucsínómat két vonzó, szőke hölgy társaságban.
Após és vej házikója
„Hűtlen kedves! miért nem szóltál? Szép lassan csöndben óvatosan lehurkoltam volna kezemről az ezüstfonalat – hogy ne fájjon ha majd le akarsz szakadni rólam” – írta Török Sophie, Babits Mihály különös sorsú felesége, akinek munkásságáról biztosan sokat tudott Mara és Émi újságíró édesapja, de azt is feltételezhetjük, hogy hatalmas műveltsége ellenére sem volt köze Török Sophie gondolataihoz, mert ismeretlen volt számára a hűség.
– Apánk nagyon szép, kedves, sármos, remek humorú férfi volt, mindketten rajongtunk érte – szögezi le Mara. – De arra is képes volt ám, hogy az első férjemmel, akihez húszévesen mentem feleségül, megossza a hétvégi házunkat. Képzeld el, az egyik hétvégén apám vitte a hangulatos házikóba az aktuális barátnőjét, a következőn a férjem! Gyönyörű? Nem véletlen, hogy az első hajnali hazaérkezése után bejelentettem, elköltözöm, és elválunk. Egy percre sem vállaltam fel az apámhoz kötődő nők mártírszerepét! A volt férjem összeroppant, de később megbocsátottuk egymásnak a házasságunk három évét, és barátok lettünk.
– Mara szabadabb, önállóbb volt, mint apánk elhagyott kedvesei – állítja Émi, mire a testvére felemlegeti édesapjuk 1987-es temetését. – Nagyon sok, számomra ismeretlen nő jött össze. Szőkék, vörösek, barnák, soványak, kövérek, nagyon szépek és csúnyuskábbak sírtak, bizonyítva, hogy ő nem egy nőtípust szeretett, hanem általában a NŐKET.
