„Fiatalon néha eszembe jutott, hogy pap leszek – mesélte egy 2012-ben készült interjúban az akkor még Buenos Aires bíborosaként tevékenykedő pápa –, de úgy gondoltam erre, mint amikor az ember gyerekkorában mérnök, orvos vagy zenész szeretne lenni; látja, hogy valakinek ez a hivatása, ezért fontolóra veszi.” Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én, az argentin fővárosban, Buenos Airesben született olasz szülők első gyermekeként. Szerető családban nevelkedett négy fiatalabb testvérével együtt, nagymamájához szoros kapcsolat fűzte. Rosa volt az, aki megtanította imádkozni, és aki mesélt neki a szentek életéről. A papi szolgálatot azonban csak sokkal később, húszas évei elején vette komolyan fontolóra.

A zoknigyártól a jezsuita rendig

Jorge édesapja, Mario José Bergoglio ragaszkodott hozzá, hogy fia minél előbb megtapasztalja a munka értékét, ezért kamaszévei elején dolgozni küldte. Legelső állását takarítóként kapta egy zoknigyárban, azonban hamarosan adminisztrációs feladatokat bíztak rá; miután vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, egy laboratóriumban helyezkedett el, ahol élelmiszer-vizsgálatokat végzett; később éjszakai bárokban volt kidobóember; pappá szentelése után pedig irodalmat, pszichológiát és teológiát tanított.

A fiatal Jorge szabadidejében tangózni járt, futballozott és szenvedélyesen főzött. Ugyan Ferenc pápa már nem perdül táncra, ma is lelkesen szurkol kedvenc argentin csapatának, a San Lorenzónak, és szívesen tüsténkedik a konyhában. Az életvidám férfi huszonegy éves korában súlyos tüdőgyulladást kapott, tüdejének egy részét el kellett távolítani. A betegség nagy hatással volt rá, és nem sokkal később megkezdte újoncidejét a jezsuita rendben.