1967. február 17. Életre szóló barátság

Sallay Andrással elkezdtük közös sportéletünket. Nagyon emlékezetes nap ez számunkra, minden évben „megünnepeljük”. Sokat nyaggattuk közös edzőnket, hogy együtt korizhassunk, már akkor, gyerekfejjel is jól megdolgoztunk egymásért. Bármerre sodor is az élet minket a nagyvilágban, ezen a napon biztos hívjuk egymást, nosztalgiázunk kicsit, szörnyülködünk az idő rohanásán, hiszen mindez csak tegnapelőtt történt… Ezen a napon nem csak egy sikeres partneri kapcsolat, de egy életre szóló barátság is útnak indult.

1977. január, Minden sikerült

Európa-bajnoki ezüstérmesek lettünk, ez volt az első nemzetközi dobogós helyezésünk, és egyben az egyik legkiemelkedőbb sikerünk is. Helsinkiben óriási szeretettel fogadtak minket, szinte repültünk a felénk áradó pozitív energiáktól. Olyan világverseny volt, ahol minden szépen és jól sikerült, teljes összhangban, tisztán, hibátlanul versenyeztünk.

1980. március, Az aranykorona

A Lake Placid-i téli olimpián Bandival ketten képviseltük Magyarországot. Felemelő érzés, de óriási felelősség is volt. Életünk legjobbját nyújtottuk, hibátlanul, egyként korcsolyáztunk, szívünket, lelkünket kitettük az ezüsttálcára, de a sportpolitika “csak” a második helyet engedélyezte. Pályafutásunk leggyorsabb, legfegyelmezettebb fizikai és főleg lelki/szellemi regenerálódására volt szükségünk, hogy a három héttel később megrendezett világbajnokságra ismét a legjobb formánkba kerüljünk. Sikerült! Megnyertük az aranyérmet! Óriási öröm volt, pályafutásunk aranykoronája!

Sallay Andrással a jégpályán – nemzeti ikonokká váltak