„Nagy esők jönnek, és elindulok, elmegyek innen messze / A 67-es úton várhatsz rám dideregve” – felcsendül az autóban a Republic együttes slágere, mert Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosa ráhajt a padka recéire. A 67-es úton járunk, Kaposvár felé, és itt van a híres zenélő aszfalt: ha a kocsi kereke a kitüremkedéseken gurul, a kasztni felerősíti a rezgést, és úgy szól az autó, akár egy nagyra nőtt zenedoboz. Azon kezdünk gondolkodni, vajon Debrecen felé melyik Tankcsapda-dalt lehetne az aszfaltra maratni, de aztán arra jutunk, jó nagy hülyeség lenne, ha azt játszaná az autó, hogy „Egy szemétdombra szültek / De ők is kikészültek.”
A vadiúj turnébuszban ülünk, és Fejes küzd a forgalommal. Mármint hogy: nincs nagy forgalom, de mivel a kisbusz oldalán méteres Tankcsapda-logó virít, sőt az orrára még az is felkerült – igaz, szerényen, kis betűkkel –, hogy „Tank Force One”, így viszonylag nehéz elbújni a rajongók elől. Akik előszeretettel körbeautózzák a buszt, villognak és integetnek. – Piszkosul figyelnem kell – mondja Fejes. – Még az hiányzik, hogy balesetünk legyen, aztán megírják a lapok hogy „közúti balesetet okoztak a rockerek”.
Közben valaki mellénk ér, és mivel én ülök a jobb egyen, engem fotóz a másik autóból. – Haha, hogy csodálkoznak majd! – vihog a dobos. – Ki ez a kopaszodó, szemüveges csóka? De megöregedett Lukács, a frontember!
Torok, kéz, csajozás
November közepe van, Magyarország rendezi a Music Television európai gáláját. A budapesti buli előtt egy nappal az ország nagyobb városaiban élő koncerteket szerveztek: a Tankok ezért mennek Kaposvárra. A kisbusszal elhúzunk egy csárda mellett. – Hú, ez nagyon jó hely! – jegyzi meg Fejes. – Évtizedek óta járjuk Magyarországot: az éttermek és szállások kilencven százalékát ismerjük.