Kedves Olvasók! Sok mindent tudnak már Pataki Pankáról, arról a nagyszerű huszonöt éves autista lányról, akit 35. számunkban ismerhettek meg. Sorozata révén sokan szinte személyes ismerősüknek tekintik, de ennél is több, hogy őszinte érdeklődéssel fordulnak Panka és hasonló sorsú társai felé. A Panka gyöngyei sorozat utolsó epizódját találják most itt, de reméljük, az elköszönés nem végleges. Hiszen nem csupán mi biztatjuk Pankát a folytatásra, azaz egy könyv megírására. Íme, egy levél:

„Kedves Panka! Nagy érdeklődéssel olvasok mindent, amit leírsz. Nehéz lehet mindazoknak, akik ebben az állapotban élnek, és nehéz a környezetnek, mert nem tudják mire vélni a reakciókat. Kivettem a könyvtárból egy könyvet, mert te ráirányítottad a figyelmemet az autizmusra. Jodi Picoult: Házirend. Még az elején tartok. Arra is gondoltam, nem lehetett könnyű neked erről írni. Meg arra is, talán könyvet is írhatnál. Benne sok mindenről, a mindennapjaidról. Érdekelné szerintem sokunkat. Szeretettel, Márti Szabó Józsefné Dabasról” Magam is így gondolom.

Hát akkor, búcsúzás helyett, inkább egy kérés. Írj tovább, Panka, látod, sokan szorítunk neked, és várjuk azt a könyvet, amit senki más, egyedül csak te tudsz megírni.

Szeretettel, Schäffer Erzsébet

MILYENNEK LÁTOM MAGAM?

AGYBAN SOKAT VAGYOK NAGYON.

AGYALOK SOKAT AZON, MIT ÉS HOGYAN KÉNE TENNEM.

AGYBAN OLDOK MEG EZER DOLGOT, DE CSAK OTT.

AGYBAN MÁR MINDENT TUDOK.

AGYBÓL ÁTMENNI SZÍVBE, LÉLEKBE, TESTBE MEG KIVÁLTKÉPPEN, NEKEM ISZONYÚAN NEHÉZ.

ARRÓL TUDNÉK RENGETEGET ÍRNI, AMIKOR AGYBAN VAGY EZER ÉVIG.

MERT ÉN SZINTE CSAK OTT VAGYOK, AGYBAN.