Belgium flamand részét garantáltan élvezni fogják azok, akik – hozzám hasonlóan – a hétköznapjaikat legszívesebben Pieter Bruegel valamelyik meseszerű festményében élnék. Az utcák hűségesen őrzik a középkori hangulatot, a városokat folyó szeli ketté, az ételek egyszerre egzotikusak és ismerősek, az édességek mámorítóak, a sör bódító. Külső szemlélőként az egész megkapóan emberinek és élhetőnek tűnik, különösen hogy lépten-nyomon valami bolondos apróságba lehet belefutni.

Időutazás

Flandriát a legtöbben Brugge-höz kötik, de ez a méltán népszerű és ünnepelt város egy külön cikket érdemel, így koncentráljunk most a többi látnivalóra. Kezdjük Genttel, „Észak Velencéjével”, ami a középkorban Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb települése volt. A Schelde és Leie folyók találkozásánál található városban ma kétszázhatvanezren laknak, és – bár nem tudni, mennyi belőle az igazság – mindannyian büszkén hirdetik, hogy Európában az egy négyzetméterre eső történelmi műemlékek száma itt a legnagyobb. Érdemes ellátogatni a belváros közepén található Gravensteen kastélyba; a lenyűgöző Szent Bavó-katedrálisba, ahol a híres genti szárnyas oltár található, közepén a bárány imádását megörökítő táblaképpel; valamint a helyi szépművészeti múzeumba is, de a legjobb mégis a kötetlen séta. Itt található az ország legnagyobb autómentes területe, a kockaköves járdákon még a hidegebb hónapokban is hömpölyög a tömeg, az utcán sült krumpli és fokhagyma illata száll, a csatornákon lakóhajók, csónakok, ladikok parkolnak és jönnek-mennek, a turistahajókon gyakran látni jókedvűen iszogató társaságokat, akik felnőtt létükre tojáslikőrt kortyolgatnak vizespohárból. Fontos felfelé is nézegetni, mert a régi cégérek mellett temérdek szobor és dombormű díszíti a házak lépcsőzetes homlokzatát.