A népszerű tévéműsorok évtizedek óta hatással vannak a nézőkre, gondoljunk csak a Rachel-frizurára a Jóbarátokból vagy arra, amikor Carrie Bradshaw-nak, valamint a Szex és New York stylistjának hála mindenki Manolo Blahnik tűsarkúról álmodozott. A járvány miatt sokáig sem moziba, sem szórakozni nem mehetett a világ, így tavaly az új szériák sorra döntötték meg a korábbi nézettségi rekordokat. A rajongók pedig mindent megtesznek, hogy néhány órára úgy érezzék, az imádott hősök közé tartoznak.
Divatot diktálnak
Tavaly télen három sorozat vetélkedett egymással a nézők figyelméért; a Vezércsel, az Emily Párizsban, valamint A Bridgerton család, és ez a hullám egészen nyárig kitartott. A Vezércselt nők és férfiak együtt imádták, az ünnepek előtt a boltokban elfogytak a sakk-készletek, az online játszmákat kínáló oldalakon rekordszámú új regisztrálót köszöntöttek, és hirtelen népszerűek lettek a sakkapplikációk. A főszereplőt alakító Anya Taylor-Joy stílusát cikkek tucatjai elemezték, precíz útmutatót kaptak az érdeklődők, hogyan lehet olyan méhkasfrizurát fésülni, és tusvonalat húzni a felső szemhéjra, amilyen a sakkzseninek van. Az Emily Párizsban sorozatot sokan felháborodottan vagy fintorogva kritizálták, ugyanakkor sutyiban minden nő élvezettel nézte, és alig várta, hogy kijöjjön a második évad. Mert bár tagadhatatlan, hogy a franciák ábrázolása csupa klisé, és a történet meglehetősen bugyuta, de koronaszorongás idején valódi stresszoldás néhány órára a bagettek, a jóképű szomszédfiúk és a divat fővárosába menekülni. A zúgolódásért cserébe megnőtt az érdeklődés a főszereplő, Lily Collins által viselt darabok, különösen a barett és a Surda-kalap iránt.
A Bridgerton család a szokásosnál is nagyobb hullámokat kavart. Az 1813-ban játszódó sorozat egy báli idény izgalmait, szerelmeit mutatja be minden történelmi hűséget mellőzve, viszont nem fukarkodik a jóképű színészekkel, a csinos színésznőkkel és a pikáns szexjelenetekkel. A sorozat premierjét követően mindenki empire vonalú ruhák és csipkés fűzők után kutatott, az önjelölt divatdiktátorok egymás után dobták piacra az utcán viselhető, illetve a hálóinget kiváltó Bridgerton-stílusú darabokat. A kiegészítők terén is megszaporodtak a széria ihlette termékek, köztük a kapucnis köpenyek, a Mary Jane-cipők és az elegáns hajráfok. Nyáron világszerte több ifjú pár rendezett „Bridgerton-esküvőt”, és lakberendezési magazinok igyekeztek segíteni, hogyan lehet György korabeli miliőt csempészni egy 21. századi otthonba. A külsőségek mellett fókuszba kerültek a filmben megjelenő tevékenységek is, különösen a délutáni teával egybekötött uzsonnázás ragadta meg a rajongókat. A sorozat hatására az egekbe szökött a teáskészletek iránti kereslet, a gasztromagazinok pedig nem győzték listázni a klasszikus teapartikhoz felszolgált finomságok receptjeit.
Állj, vagy lövök!
Néhány éve egymást érték az olyan ifjúsági könyv- és filmsorozatok, amelyekben a szereplők egy látványos valóságshow vagy egy bizarr kísérlet keretében az életükért küzdenek. Az éhezők viadala és Az útvesztő után senki nem mert volna nagy tétben fogadni, hogy 2021-ben 456 eladósodott, gyerekjátékokat játszó koreai harca lesz az év legnagyobb sikere. A Squid Game (magyarul Nyerd meg az életed) végigsöpört a világon, az első négy hétben 142 millióan néztek bele, több mint kétszer annyian, mint a korábbi rekordot felállító Bridgertonba. Halloweenkor a ciklámenszínű kezeslábas és a kékesszürke melegítő volt a legnépszerűbb jelmez, a versenyzők által viselt fehér bebújós sportcipők eladásában pedig robbanásszerű növekedést könyveltek el. A főszereplők a magazinok címlapjairól mosolyognak, és ismert márkákat reklámoznak, az internetes fórumokon hetek óta azon folyik a diskurzus, hogy melyik országban milyen gyerekjátékokat kellene bevenni a feladatok közé, és hogy mi a pontos receptje a harmadik epizódban látható dalgona süteménynek. A sorozat körüli őrületben pár furfangos zsivány meglátta az üzleti lehetőséget, és piacra dobták a Squid nevű kriptovalutát. Az árfolyam a befektetők örömére fokozatosan egyre magasabbra szökött, ám amikor el akartak adni, kiderült, hogy átverés az egész. A fejlesztők hárommillió dollárt tudtak kicsalni a naiv rajongókból, mielőtt eltűntek a színről.
Bár a sorozat tizenhat éven aluliaknak nem ajánlott, rengeteg kisgyerek semmibe vette a besorolást, és nézte a helyenként kifejezetten brutális epizódokat, illetve a TikTokon terjedő rövid videókat látva összerakta a főbb történetszálat. Itt kezdődött a baj. Több iskolás megpróbálta a törökmézhez hasonló dalgona süteményt felügyelet nélkül elkészíteni, és a forró karamellel megégették magukat. Belgiumban és az Egyesült Királyságban pedig a tankerületek figyelmeztető levelet küldtek a szülőknek, miután nagymértékben megszaporodott a szünetekben tapasztalt agresszió. Arra kérték a felnőtteket, hogy ne hagyják, hogy a kicsik nézzék a sorozatot, és hogy beszélgessenek el velük az egymással való helyes bánásmódról. Erre azért volt szükség, mert az iskolások az udvaron eljátszották a filmben látott feladatokat, például a „piros lámpa, zöld lámpát”, amikor nem szabad megmozdulni, a kötélhúzást vagy a golyós játékot, a veszteseket pedig szívbaj nélkül elkalapálták.
A Peppa-hatás
Peppa malac 2004-ben „született”, de az amerikai gyerekeket akkor hódította meg igazán, amikor a kijárási korlátozások idején ingyen sugározták a részeket. A totyogós korosztályt beszippantotta a malaccsalád meséje, és – az amerikai szülők legnagyobb bosszúságára – elkezdték őket utánozni. Amikor az anyukák arra panaszkodtak a közösségi médiában, hogy a gyerek idegesítő brit akcentussal beszél, a nyelvészek kételkedtek, mert elvileg a kicsik a közvetlen környezetüktől tanulnak beszélni, nem egy tévéműsorból. Erre válaszul az internetet ellepték a #PeppaEffect címkével ellátott posztok, a szülők történeteket, rövid videókat osztottak meg arról, hogy a kicsik az amerikai fül számára urizálónak hangzó brit kiejtéssel beszélnek, és olyan kifejezéseket használnak, amiket csak az Egyesült Királyságban lakók. Az egyik anyuka majdnem sírva fakadt, amikor a gyereke azt kérte, hogy angol módra „mince pie”-t rakjanak ki a Father Christmasnak, ahelyett hogy jó amerikai szokás szerint tejjel és keksszel készülnének a Santának, merthogy ők így hívják a Mikulást.
Akadtak azonban ennél idegesítőbb és ijesztőbb felvett szokások is. Peppa és családja beszéd közben horkant egyet-egyet, amit szintén utánozni kezdtek a gyerekek. Sokan néhány szavanként betoldottak egy röföt, mások folyamatos röfögéssel válaszoltak idegbajt kapó szüleiknek. Peppa malac témában tavaly rengeteg cikk jelent meg, a pszichológusok igyekeztek felhívni a figyelmet a családi nyugalmat fenyegető veszélyekre. A karantén idején a kicsik az ideálisnál jóval több időt töltöttek képernyő előtt, és úgy tekintettek Peppára, mint egy jó fej barátjukra, akit csodálhatnak. Ezért kezdték másolni a kiejtését, a kifejezéseit, a horkantásait, azt, hogy páros lábbal ugrik bele a legnagyobb pocsolyákba, vagy gonoszkodik a kisebb testvérével. Peppa nem tud veszíteni sem, amikor nem ő győz, idegesítő nyafogásba kezd, de a legszörnyűbb mégis az, ahogy az apukájával bánik. A mesében Peppa testszégyenítést alkalmaz Papa Malaccal szemben, megjegyzéseket tesz a pocakjára, és még akkor is kicsúfolja, amikor az edzeni kezd. A malaccsaládban amúgy sem kiegyensúlyozott a családi dinamika; Mama malac a munkája mellett gondoskodik mindenkiről, aktív, megbízható; Papa malac viszont lusta és szerencsétlen, folyton elhagy vagy elront valamit, és a saját gyereke is rendszeresen lehülyézi. A szakértők szerint a Peppa malaccal is az a teendő, mint az összes többi gyerekfilmmel: előre meg kell nézni az epizódokat, csak a megfelelő tartalomhoz szabad odaengedni a kicsit, illetve korlátozni kell a mennyiséget.
Fotó: Getty Images, Profimedia