Annának eszébe jutott az első komoly randija. Ő hívta el Tibort. És nagyon készült a dologra. A legapróbb részletekig meg akart tervezni mindent. Mit vesz fel, mit fog mondani. Írt egy vázlatot, hogy miről nem beszél. Ezt az osztálytársnőivel tökéletesítgették hetekig, mert szerintük Anna túl sokat fecseg felesleges dolgokról. Az olvasányélményeiről például, amitől a legtöbb pasi falra mászik. És hogy elsődlegesen és főleg a vicceit kell hanyagolnia, mert azok őrült lehangolóak. Anna reszketett. Közös jövőt vizionált, egy gimis életénél ezerszer szebbet, de közben félt: mi ő, a kis negyedikes gimis Tibor elvégzett egyeteme és kalandos élete mellett?! A tökéletes, azaz tökéletesen komoly randi forgatókönyve: csevegés egy kávézóban, utána séta, csók, utána záros határidőn belül a közös élet. Cukiskodj, de mutasd közben oltári szexinek magad, ettől a pasik becsavarodnak, lihegték a többiek, punk és gót cuccaikban felmondva valamiféle viktoriánus férfifogó leckét. A barátnők kórusa mellett az egyetlen ellenszólamot Bálint, egy kedves fiúbarát képviselte. Anna, ne törd magad, ez baromság, nem vezet az ilyesmi sehová. Ő már csak tudja, mert egyszer ő is tökéletesen akarta csinálni. Sokat forgatta a fejében a dolgot. Hogy elhívja Katit a párhuzamos osztályból. Már ehhez hatalmas erő kellett, iszonyat bátorság, mert a két osztály között nagyobb ellentét feszült, mint a Capuletek és a Montague-k között, és ha kipattan a dolog, ki tudja, milyen öltözőbéli szemétkedések várhatóak. De elhívtam, mesélte Bálint. És hatalmas volt rajtam a nyomás. Mi lesz, ha valami elromlik? Mégis: moziba mentünk, valami romantikus marhaságot választottam, amiről azt hallottam, ti, csajok szeretitek. Egy fiúról és a szerelméről szólót, akik borzasztó nehézségek árán lehetnek majd csak egymáséi. Ezt később megbántam, mondta Bálint, valami kezdettől szétcsöpögőset kellett volna kiszúrnom, mert így nem lehet már a reklámok alatt ráteperni Katira, ki kell várni, amíg a két ember a vásznon eljut addig, hogy a néző szíve szinte megszakadjon. És addig bizony eltelik csaknem két óra. És mi van akkor, szorította össze a szívem a rettegés, mesélte Bálint, ha ez alatt az idő alatt bebüdösödik a szám? Cukrot nem kezdhetek el szopogatni, mert akkor Kati rögtön rájön, mire megy ki a játék, és Bálint nem akarta a meglepetés letaglózó erejét sem kihagyni, mert ki tudja… Arra is gondoltam, folytatta, folyamatosan rágózhatnék is, de ez sok bonyodalmat felvet. Hová köpi ilyenkor az ember az állott darabot? Mi van, ha esetleg Kati kényszeresnek gondol?! Teljesen megszállottjává váltam a problémának. Majdnem lemondtam a randevút. Az isteni szikra szerencsére még ez előtt beugrott. A szájspray!