A középkori városfalat eltéveszteni sem lehet! Emelkedőkön és lépcsősorokon, szentképek és szobrok mellett, régi épületek és templomok között haladok. A szűkebb utcákon közelítő autók elől kapualjba húzódom vagy a falhoz préselődöm. Lassan kezdenek szaporodni az üzletek. Nő a tömeg, a pékségek kirakatában kerek, mandulás panforték és desszertborba mártható, csábító cantucci kekszek. Erősödik a fény, amikor a bevásárlóutcáról befordulok a boltív alatt – már csak néhány lépés! –, és feltűnik a hatalmas, kagyló alakú tér. Vöröses téglaburkolatának nem lehet ellenállni. A földön ücsörgő diákcsoportok, a szaladgáló, hangos gyerekek és a fagylaltozó turisták közt megtalálom a barátaimat is. Habár ez csak egy átlagos februári hétköznap, a piazza csupa történés.

Il Campo, te mesés!

Erősen él bennem ez a kép tíz évvel ezelőtti első találkozásomról a toszkán Siena főterével. A röviden csak Campóként ismert piazza már a középkorban számos funkcióval bírt. Itt tartották a piacot, a fontosabb ünnepeket, politikai és társadalmi eseményeket. Köré építették a városvezetés kiemelt székhelyeit, a városházát és mindent belátó tornyát. Ráadásul fehér vonalakkal kilenc szeletre osztották, így jelképezve a várost fénykorában irányító kilenc vezetőt.

Miért meséltem el mindezt? Azért, mert a különleges formájú Campo az aktívan használt, élhető mediterrán terek egyik legszebb példája. Éttermek, kávézók szegélyezik. Elhelyezkedése központi: a Sienába tartó főbb utak kereszteződésénél kapott helyet, semleges összekötő pontként. Az óvárost gyalog átszelve szinte lehetetlen megkerülni, hiszen számos keskeny utca fut szét innen a különböző városrészekbe, azaz contradákba. Harmonikus, egységes arculatát tudatosan alakították ki. A városvezetés a 13. század végén szigorúan meghatározta, hogy épületeinek milyen feltételeknek kell megfelelniük.