A Kalmopyrin. Apáról lányára száll a családunkban. Csakhogy apámnak a szocializmus idején még fogalma sem volt, ki fedezte fel a tablettát, amely varázsütésre elmulasztotta a fejfájását. Én is csak akkor tudtam meg, amikor életemben először elsétáltam az Üllői út és a Márton utca sarkán álló patinás Pesti Sas Patika előtt. Falán emléktábla hirdeti, hogy Richter Gedeon gyógyszerész, a Kalmopyrin felfedezője alapította 1902-ben. A zseniális magyar tudós az egész életét gyógyszerek kutatásának szentelte, nevét a mai napig ismerik szerte a világon. Az általa alapított első magyar gyógyszergyárat a második világháború után államosították, és miután minden Richterről fellelhető dokumentumot megsemmisítettek, Kőbányai Gyógyszerárugyár néven működött tovább, később azonban visszakapta eredeti nevét.
Egy élet álma
Richter Gedeon, a gyáros nem írt naplót, de ha írt volna is, valószínűleg levelezésével együtt az is megsemmisült volna a háború után. Ám akad egy fénykép a 30-as évek végéről, amin feleségével, Ninával és két kislányunokájukkal látható. Napsugaras nyári vasárnap délután, talán már az uzsonnán túl, a levegőben jólét és béke illata úszik. Az akkor már nagy tekintélynek örvendő pesti polgár sokra tarthatta a családi boldogságot, és ennyi éppen elég ahhoz, hogy feltételezzük róla: békés természetű, humánus ember lehetett. Életműve is ezt támasztja alá…
Gedeont és két bátyját a nagyszüleik nevelték fel Gyöngyösön, miután édesanyjuk belehalt legkisebb fia szülésébe, apjukat pedig egy éven belül elvitte a kolera. 1872-t írtak. Öt évvel vagyunk a kiegyezés után, amikor a zsidók egyenjogúságát sok évszázadnyi üldözöttség után törvénybe iktatták. A legkisebb Richter már e kor szellemében cseperedett fel. Gida zárkózott, félénk, okos kisfiú volt, meg se kottyant neki az iskola. Délutánonként a gyöngyösi patikus fiát korrepetálta, és hálából az apa tizennégy évesen maga mellé vette segédnek a gyógyszertárába. Nem tanulhatott tovább, nagyapját, a tekintélyes borkereskedőt ugyanis tönkretette a magyar borvidékeket sújtó filoxéravész. Gida előbb kétségbeesett, aztán ráébredt, hogy a csodák tárháza nyílt meg előtte. Érzékkel méregette a kis gyöngyösi patika hátsó szobájában a porokat, és szabadidejében a szakfolyóiratokat lapozgatta. Nagyratörő terv érdeklődött a fejében. Gyógyszerészeti tanulmányokat szeretett volna folytatni Budapesten! Apai örökségéből szerencséjére éppen futotta arra, hogy leérettségizzen, és elvégezze a vágyott egyetemet. Amikor kézhez kapta gyógyszerészdiplomáját, tovább tágult körülötte a világ. A következő öt év során megismerkedett Európa legnagyobb gyógyszerészeti cégeivel, dolgozott Svájcban, Berlinben, Barcelonában, és mohón szívta magába a tudást. Magyarországon ekkor még nyoma sem volt gyógyszeriparnak. Mi lenne, ha ő változtatna ezen? – merült fel benne, de egyelőre elhessegette a merész gondolatot. Különben is, fontos dolga akadt…
