Előrelépés vagy csalódás az őszi glasgow-i klímacsúcs a hat éve Párizsban megtartotthoz képest?

Nem az a cél, hogy a párizsi megállapodást felülmúljuk, hanem hogy rendesen betartsuk. A párizsi csúcs azért nagy jelentőségű, mert ott egyeztünk meg a közös, hosszú távú klímacélban, ott dőlt el, hogy a közös cselekvés folytatódik. Összességében Glasgow-ban közelebb jutottunk a párizsi célokhoz, például, hogy ha mindenki minden vállalását és ígéretét betartja, lehetséges két fok alatt tartani az átlaghőmérséklet-emelkedést az ipari forradalom előtti értékhez képest, de még mindig messze vagyunk a vállalások szintjén is a kitűzött másfél fokos céltól. Van, aki szerint a politikusok beszéde úgyis csak üres retorika, de a szónak nagy jelentősége lehet. India például eddig azt mondta, hagyjanak minket békén, mi még csak most fejlődünk, könnyen beszél a világ fejlettebb része, előbb mi is úgy akarunk élni, mint ők. Ehhez képest most vállalták, hogy 2070-re elérik a karbonsemlegességet, és 2030-ra azt, hogy az országban megtermelt áram fele megújuló forrásból származik majd.

Végre döntés született az erdőirtás jelentős csökkentéséről is!

Igen, de senki ne gondolja, hogy ezért neki semmit nem kell tennie. Könnyen jövünk azzal, hogy az a gonosz Brazília meg Indonézia hogy irtja az erdőket, csakhogy mi vesszük le a szupermarketek polcairól a tusfürdőt, amely az esőerdők helyén termő pálmák olajából készül, és mi vesszük meg annak a disznónak a húsát, amelyet az ezeken a területeken termesztett szójával etettek. Az erdőirtásról szóló megállapodás azért hatalmas jelentőségű, mert éppen azt veszi figyelembe, hogy főleg mi vagyunk felelősek, és szét fogunk nézni a magunk háza táján. Glasgow-ban sok szó esett a szénről is, de érdekes módon az olajról és a földgázról kevesebb… Miért? Mert a fejlett országok már nem szenet használnak, az inkább huszadik századi technológia. De előbb-utóbb téma lesz az olaj és a gáz is.