A Horváth család nagy, öt gyerek – négy lány és egy fiú – esetén ezt túlzás nélkül állíthatjuk. A vállalkozó szülők, Krisztián és Mónika életcélja a család békéjének, nyugalmának megteremtése mellett az, hogy cseperedő gyermekeik a lehető legtöbbet kapják szeretetből, gondoskodásból, és megteremtsék számukra, hogy ki-ki tehetsége szerint kiteljesedjen.

A kezdet Hajdúnánáson

Augusztus volt, 2013, amikor a nyolcéves Maját két húgával, Katával és Hannával együtt édesapjuk elvitte a hajdúnánási tóhoz, hogy életükben először beüljenek egy kajakba. A legkisebb lány – Dalma – néhány hónapos volt csupán, őt apja babahordozóban letette a parton a fűre.

– Emlékszem, apukám azt mondta az edzőnek, meghoztam a Horváth női K4-es fogatot, és nevettek. Nekem akkor fogalmam sem volt, ez mit jelent. Tetszett a hajóval való ismerkedés, a játékosság, a víz, a mozgás a szabad levegőn, a többi gyerek, és azt éreztem: ez nekem való sport. Attól kezdve naponta jártam edzésre a húgaimmal, Katával és Hannával – meséli Maja, a korát meghazudtolóan komoly, csupa izom hölgy, és fölkapja, öleli két és fél éves öccsét, Ivánt, akit több mint egy hete nem látott.

Maja Tatáról, az ifjúsági válogatott edzőtáborából érkezett haza, előtte pedig csapatával háromnapos hegyi futótáborban növelte erejét. Sokat van távol a családtól, több időt tölt vízen, mint az iskolapadban.

A nyolcéves lányról ott a nánási tavon hamar kiderült, van tehetsége a kajakhoz. Eleinte a kis területi versenyeket, később a nagyobbakat is rendre megnyerte, sőt teljesítménye alapján legyőzte a korosabbakat is. Háromévnyi napi edzés után, egy versenyt követő mélyponton a már akkor is céltudatos lány közölte a szüleivel, ő mostantól másutt kíván edzeni.