Margit komoly nő volt, harmincéves korára már szállodaigazgató-helyettes,  amikor Dani megkapta az állást New Yorkba, az Amtex Biztosítóhoz. Margit szerette a munkáját, de örült neki, hogy kimennek, az ő szakmájában könnyű lesz ott is állást találni, persze, kell majd egy kis idő, de nem vagyok türelmetlen, mondta, és az is természetes, hogy egy kis időre leállnak a gyerektervezéssel, amiről már beszéltek. Amerika, az nagy lehetőség. Rimo, az olasz főnök laza, és kedveli Danit, már jártak is nála vendégségben a New Jersey-i házában, nagy kert, hátsó udvar, napozóterasz, három autó, hamburgersütés, és sörivás üvegből, mintha ez lenne az amerikai álom kiteljesedése, neked is lesz ilyened, mondogatta Rimo, és tényleg olyan laza volt, amilyennek Dani lefestette. Ők, Margit és Dani a Keleti 87-dik és az Amsterdam Avenue sarkán laktak, kicsi, de egyelőre pont elég, Danit rövidesen elő is léptették, sokat utazott, emeltek a fizetésén, és kapott szolgálati autót, egyre többet dolgozott, de hát azt mindenki tudja, hogy Amerikában sokat kell dolgozni, és hát azért dolgozunk sokat, hogy előrejussunk és még többet keressünk, esténként gyakran járt el az olasz főnökkel meg a fiúkkal inni, néha futottak és teniszeztek, de itt ez így működik, a közösségi együttlét fontos, és alkalmazkodnunk kell, ha érvényesülni akarunk. Rimo is sokat dolgozik, néha nem is megy haza esténként, bérel egy kis lakást a Franklin Streeten, a Napfényes hálószoba, így beszéltek róla egymás között, a cég béreli, rohadt sok pénzük van, mindenre futja, ott megalszik, reggel vissza a hajtásba, meg aztán lehet ott csajozni is.