Az asztalon kagylókból fűzött nyakékek föld- vagy inkább tengerszínekben, háncsból megformált malacok. A tarisznyák – bilum a nevük –, amelyekhez a fonalat fák kérgéből sodorják, erősek, tartósak, nem feslenek fel, színük, mintájuk gyönyörű. Tárgyak a világból, leginkább az Egyenlítő környékéről, miközben egy behavazott szentendrei házban teával melengetjük magunkat.

Bihari Enikő itt, a Duna közelében nevelkedett, ahogyan jó darabig két fia is. Benjámin tizennégy, Samu tizenkét éves volt, amikor Enikő férje, Mike megkezdte az amerikai külügyi szolgálatot, és vele a család is útra kelt.

– Mike a rendszerváltás idején angolt tanítani érkezett Magyarországra, eredetileg egy évre, de ezt folyamatosan meghosszabbította. Történelem– oktatásszervezés szakon végzett, Kaliforniában biztos állás várta, de őt jobban izgatta, ami itt történt. Volt, hogy öt helyen dolgozott: tanított, szerkesztett, bemondó volt a rádióban, és képviselt egy európai diákokat amerikai nyári táborokban foglalkoztató szervezetet. Miután ott átszervezés történt, felvetődött, nem próbálkozna-e meg a külügyi szolgálat tesztjével. Ez nehéz, többlépcsős kiválasztási folyamat, de bárki jelentkezhet, aki még nincs hatvanéves. Mike-nak elsőre sikerült, így került Washingtonba a képzésre, amelynek végén, az úgynevezett zászlónapon minden kezdő diplomata megkapja annak az országnak a zászlaját, ahová küldik. Ő Trinidad és Tobagóét kapta.

Buborékon kívül

Két év egy paradicsomi földdarabon a Karib-térségben? Álomnak tűnik, pedig nem is egyszerű. Lehet, hogy huszonévesen könnyebb a váltás, de túl a negyvenen nem. Az élet a trópusokon próbára teszi a testet és a lelket, kulturális sokkal jár, előre tudható fázisokkal.

– Augusztusban mentünk ki, novemberben érkezett meg a holmink. A pingpongasztal réséből egy megszáradt tölgyfalevél került elő, és én elsírtam magam. Majdnem ötven évet éltem le négy évszakban, négyféle illatát ismertem a levegőnek. A trópusokon máshogy süt a nap, másként kering a vér, másképpen működik a test. Reggel kinézek az ablakon, engedném be a friss levegőt, de csak a pára dől be. Nagy kihívás volt ennyi változás, valóságos vákuumba kerültem. Emlékszem, elmentünk a tengerhez, és egy erős hullám kirántotta a lábamat, a fejem fölé csapta, a gerincem megroppant – ez is képletes volt. Vagyis nem egyszerű és nem csupa öröm ott az élet. Alázat kell hozzá, türelem és figyelem, önmagam felé is. Nyitottság, hogy az új dolgok helyet találjanak bennem és körülöttem.