Szilágyi Liliána egy interjúban és közösségi oldalain számolt be arról, hogy édesapja éveken át folyamatosan bántalmazta. A huszonöt éves úszó bátor kiállására több támogató, elismerő reakció érkezett, de bőven hallatszottak áldozathibáztató hangok is; „miért most jön elő ezzel?”, „ez a családra tartozik”, „ki tudja, mi az igazság?”. Rendszeresen tapasztaljuk, hogy amikor valaki a nyilvánosság elé lép – legyen ez a kör a családja, a barátai vagy a virtuális tér –, mindig akadnak olyanok, akik kételkednek, gúnyolódnak, jobban tudják, mit kellett volna tenni, és akarva-akaratlanul még egyet rúgnak az érintettbe. Amikor azt kérdezzük Falucskai Henriett klinikai szakpszichológustól, vajon mi mozgatja ezt az áldozathibáztató magatartást, azt feleli, hogy a tudatlanság. Óriási szükség van a pszichoedukációra, hogy az emberek megértsék, mit jelent egy trauma, hogyan befolyásolja a mindennapjainkat, és miképp tudunk vele megbirkózni.

Pokolra kell annak menni

A trauma egy múltban megélt megrázó esemény, amely túlmutat a mindennapok tapasztalatain, és fenyegeti az egyén testi, lelki egyensúlyát. Lehet többek között fizikai vagy szexuális bántalmazás, lelki terror, elhanyagolás, érzelmi zsarolás, megszégyenítés. A paletta széles, de minden kiváltó eseményben közös, hogy az érintett nem tud megfelelően reagálni ott és akkor, pedig az időnek nagyon komoly szerepe van.

– Rendkívül hatékonyan lehet egy friss traumát feldolgozni – magyarázza a pszichológus. – Elképzelhető, hogy nagyon mélyen benne vagyok, és úgy érzem, szükség volna egy kis távolságra, de akkor is fontos elkezdeni beszélni róla, mert ha nem nyúlok hozzá, akkor a személyiségemben jól lezárt konzervvé válik. Sokáig nem szivárog, békésen elvan, de ha hasonló szituációba kerülök, akkor egyszer csak kinyílik. Lehet az egy jelentéktelen inger, de épp elég ahhoz, hogy lefagyjak, és akkor már a régi, kiszolgáltatott helyzetből reagálok. Trauma esetén a kontrollvesztés érzése nagyon erős, a korábban biztosnak hitt dolgok felborulnak; az értékrendemet, a saját magamba vetett illetve a világról alkotott hitemet kérdőjelezi meg mindaz, ami történt, és ez akár a teljes meghasonulásig elvezethet. Ha valakinek a tanára, apja, szerelme, barátnője traumát okoz, akkor nem csak abban az egy személyben csalódhat, hanem az összes emberben, mert az esemény messze túlmutat az adott szituáción.