A szocializmusban, ahol semmit sem bíztak a véletlenre, mert tervgazdálkodás zajlott, azt is előre eldöntötték, hogy a lakosság mennyi háztartási gépet vegyen évente. Mai eszünkkel nehéz ezt elképzelni, de tény, hogy Kádár János pontosan előirányozta 1959-es pártkongresszusi beszédében, hogy mennyi háztartási eszközt kell a lakosság rendelkezésére bocsátani. Egész pontosan: 460 000 mosógépet, 150 000 villamos hűtőszekrényt, továbbá 300 000 motorkerékpárt és 39 000 személygépkocsit. Azért volt ez óriási változás a korábbi gazdaságpolitikához képest, mert addig a megtermelt javak jelentős részét ipari, nehézipari, hadiipari beruházások fejlesztésére fordították. A „fogyasztás”, az életszínvonal emelése új cél volt. A lakosság örömmel vetette bele magát az új fogyasztási őrületbe, vagy vetette volna, ha alapvetően nem lett volna hiánygazdálkodás. Nem lehetett mindig mindent megvenni, nem volt márkaválaszték, és persze nem lehetett nyugati árucikkeket vásárolni, csak a KGST-országok termékeit.

Hűtőszekrény vagy tank?

Az ötéves tervet sikeresen végrehajtották, legalábbis ami a fogyasztást illeti, mert 1960-ban még csak harmincnyolcezer magyar család rendelkezett hűtőszekrénnyel, 1965-re viszont ez a szám félmillióra növekedett. Az első magyar hűtőgépeket a jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárban készítették, ekkor még nem Lehel néven dobták őket piacra, csak később, amikor létrejött a Lehel Hűtőgépgyár. A termelés egyre nőtt, 1965-re már hat különböző méretű Lehel hűtőszekrény közül választhattak a vásárlók. A Szovjetunióból is érkezett hozzánk hűtő, ilyen volt a Szaratov frizsider. Mi is felfedeztük a Budapest Retro Élményközpontban, ahol egy konyhát és egy nappalit is kialakítottak egykori bútorokat és berendezési tárgyakat felhasználva. A Szaratov hűtőszekrény fémkilinccsel nyílik, és betekintve láthatjuk, hogy csak egyetlen légtere van, polcok nincsenek benne. Putz Attila programszervező szerint a Szaratov nagyjából annyit fogyaszt, mint egy kisebbfajta erőmű, viszont gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Könnyen lehet, hogy még ma is üzemel belőle néhány, mert azokat a gépeket még nem a tervezett elavulás jegyében építették. A legtöbb háztartásigép-gyár lánykorában hadiipari vállalat volt, a ma is működő Szaratov is ezek közé tartozik. A második világháború után hamar profilt váltottak, és már 1951-től elkezdték gyártani az első hűtőgépeket.