Vámos Miklós kérdése:

Kedves Zsófi, nagyon érdekel, hogy egy olyasfajta ultramodern (?) költő (?), mint te, képes-e megélni a művészetéből, s ha nem, bevételeinek hány százaléka származik írásból és föllépésekből. Csinálsz-e bármi mást pénzkereseti céllal, ha igen, mit, és hogyan tudod összeegyeztetni a fő tevékenységeddel, hivatásoddal, munkáddal, állásoddal, ha volna olyanod. Van? Ha igen, miféle, hol?

Kemény Zsófi válasza:

Sajnos nem tudok mást csinálni, mint írni. Alkatilag vagyok alkalmatlan bármi másra. Ha pincérkednék, összetörném az összes poharat, ha biciklis futár lennék, valószínűleg az első nap elütnének, de csak miután az aszfaltra borítottam az összes pizzát. Nem tudok se főzni, se számokat megjegyezni, se gyerekekkel bánni, se szervezni, se rendet tartani a dolgok között. Csak írni tudok, de azt bármikor, bárhol, bármennyit. Ebből vagyok kénytelen megélni.

A legboldogabb akkor vagyok persze, amikor éppen költő vagyok. De költő csak azokban a kitüntetett pillanatokban vagyok, amikor épp verset írok, illetve talán azokban a még kitüntetettebbekben, amikor éppen eszembe jut valami olyasmi, amiből esetleg valamikor egy verssor vagy akár egy egész vers is lehet. Amúgy, ha az anyagiakat nézzük, a versekért kétszer is fizetnek: egyszer, mikor folyóiratokban jelennek meg (ez az összeg nulla és 25 000 Ft között ingadozik), és egyszer, amikor verseskötetben (a tól-ig összeg második tagja ott egy nullával több). Eddig egy verseskötetet adtam ki, és ha igazán nagy szerencsém lesz, talán így hét évre az első után lassan készen lesz egy második is.