1944. szeptember 11. Üldözötten
Sem képre, sem hangra nem emlékszem, csak valami szörnyű, nyomasztó érzésre. Nyolc hónapos voltam, bujkáltunk terhes édesanyámmal egy ismerősünknél, és egy nyilas brigád átkutatta a házat. Bennünket elrejtettek a háziak, és lélegzet-visszafojtva lestünk, amíg aztán dolguk végeztével távoztak egy másik helyre, ahol üldözöttet reméltek találni. Anyukám később tragikusan fiatalon távozott. Nekem azóta is meggyőződésem, hogy ebben része volt ennek a rettegésben töltött néhány órának.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
