Az emberiség 1789-ben, több mint kétszáz évvel ezelőtt, a felvilágosodás egyik csúcspontján, a francia forradalommal jutott el arra a megállapításra, hogy a hatalmat ne azok gyakorolják, akik eleve királynak, uralkodásra születtek. (Ezek után persze történtek csúnya dolgok a forradalom idején, meg utána is, de az egy másik történet.) Napjainkra a királyságok szimbolikus jelentőséggel bírnak: a múlt egy fontos darabját képviselik, és puszta létükkel segítenek megkapaszkodni azoknak, akiket szédít a világ egyre gyorsuló, mind turbulensebb átalakulása. Közben a királyi házak tekintélye folyamatosan kopik. Elég, ha csak a brit monarchiára gondolunk, amely a szemünk előtt válik néha vicces, néha kellemetlen szappanoperává. Mert mi is történt (történik éppen) ott? A legkisebb királyfi elvett egy amerikai, elvált (!) nőt, majd nagyon sok minden miatt egyre kevésbé érezték jól magukat az udvarban. Végül elég rendesen összerúgták a port az összes angol királyi rokonnal, és letelepedtek az Újvilágban. A briteknek, szegényeknek, nem volt elég a brexit, még jött ez is…

Japán verzió

Látszólag a japán eset is hasonló: szerelem, házasság és távozás – de itt mintha tisztábban játszanának a felek, mint a ködös Albionban. Pénzről például szó sincs: a császári udvar 1,3 millió dollárnyi (400 millió forint) „lelépési pénzzel” szerette volna megtámogatni a hercegnőt, de Mako ezt a nagyvonalú ajánlatot sem fogadta el, amikor tavalyi október 26-án, egy keddi napon, lemondott előjogairól, és feleségül ment szerelméhez, Kei Komuróhoz. Régi és nagy szerelem az övék: még a főiskolán jöttek össze, de csak lassan haladtak a végkifejlet felé. 2013-ban jegyezték el egymást, és 2017-ben jelentették be országnak-világnak, hogy esküvőt terveznek. Ez jó sok helyen kiverte az amúgy elég megbízhatóra tervezett japán biztosítékokat. A közvélemény nagyobbik része felhördült, Mako apja, Fumihito (Akisino hercege, és a japán császár, Naruhito testvére) viszont annyira zokon vette a készülő frigyet, hogy kerek perec megtiltotta a fiataloknak. Ekkor az ifjú pár is behúzta a kéziféket: négy évnek kellett eltelnie, de a szerelemnek nem lehet parancsolni. Tavaly aztán a császári udvar ügyes-bajos dolgait irányító ügynökség közleményt adott ki, hogy a harmincéves egykori hercegnő hivatalosan is elveszítette udvari státuszát, mert férjhez ment a szintén a harmincat tavaly betöltő kedveséhez. Nem volt nagy esküvő, nem szóltak fanfárok, szinte titokban zajlott az egész, mert a hivatalos indoklás szerint „nem sokan ünnepelték volna meg ezt a frigyet Japánban”. Azt már nem fűzték hozzá, hogy fiatal exhercegnő a sajtó támadásai miatt a poszttraumás stressz szindróma tüneteit kezdte tapasztalni magán.