Miért, kérdezheti az olvasó. Mi olyan különleges benne? Akár egy szóval is meg tudom válaszolni: minden. Jártam olyan helyen, ami építészetileg nyűgözött le, máshol a természeti szépségek voltak káprázatosak, akadt tájék, ahol a konyhával nem tudtam betelni, vagy az emberek kedvességével. És bár előfordult, hogy több tételt is ki tudtam pipálni egy adott helyen, mégis Mexikó ez idáig az egyetlen, ahol minden együtt áll. És akkor még a zenéről nem is beszéltem. Amit annyira szeretnek, hogy mindig, mindenhol szól, ezért a buszokon ki van írva, hogy tilos hangosan hallgatni. Kell-e mondanom, hogy ennek ellenére egyszerre szólt vagy tíz különböző, amit persze énekeltek is, és volt, aki táncolt is. Ez az ország az élet maga, folyamatosan vibrál. Vibrál színeiben, ízeiben, változatosságában. Hogy az egészet bejárjuk, ahhoz több hét is kevés – magam a Yucatán-félszigetet vettem célba.

Cancún, a latin Siófok

A gondos tervezésben egy ponton hibáztam, hogy ott foglaltam szállást, ahova a repülő érkezett, így aztán Cancún lett a csillagtúra bázisa. Márpedig ez a város tényleg kicsit rideg: hatalmas szállodák, jellegtelen boltok sokasága várja a turistákat, néha pedig olyan érzése támad az embernek, mintha Siófokon sétálgatna. Na jó, azért a föveny más, a homok tényleg fehér, a víz elképesztően kék, és a Balatonon nem jön velünk szembe „Vigyázz, krokodil!” tábla. Bár rendkívül felkapott hely, bőven találni olcsóbb szállásokat, főleg, ha el tudunk tekinteni a parton sorakozó szállóktól, és a lagúnák mellett bérelünk magunknak szobát. Ha egyéb tekintetben is eltávolodunk a „hotelzónától”, és bemegyünk a város magjába, ott már érzékelhető mindaz, ami miatt érdemes Mexikót célba venni. Ezernyi árnyalatban pompázó házak, mozaikok a járdán, mosolygós emberek és pici családi éttermek őrületes ízekkel, ahol két percen belül ott terem egy mariachi zenekar is – a nap bármely szakában. Ha már itt tartunk, el kell oszlatnom sokak félelmét: a közbiztonság jó. Nem mondom, hogy nem furcsa itt-ott felfegyverzett katonákba és rendőrökbe botlani, de ha ez szükséges ahhoz, hogy ne kelljen félnünk, akkor legyen így.