Vámos Miklós kérdése:

Kedves László, tudom, hogy téged a legszélesebb közönség a Kistehén és más könnyű(?)zenészi teljesítményeid révén ismert meg. Újabban azonban két remek novellásköteted és egy regényed (Öreg Banda, Magvető, 2021) is bővíti híveid sorát. Ezekből árad a falu és a vidék szeretete, sőt talán imádata. Miért annyira jó egy tanyán élni (Budapesthez azért közel)? Miért szereted annyira az állatok társaságát? Úgy tetszik, mintha az emberekéhez kevésbé ragaszkodnál.

Kollár-Klemencz László válasza:

Részben gyerekkorom emlékeit kapom a falutól, a vidéktől, az erdőtől, az állatoktól vissza, azokat az emlékeket, amik meghatározzák ma is életemet, részben ezek a gyerekkori minták, tapasztalatok azok, amik erre vittek, toltak, hogy vidéken éljek, az állatok, a természet, a föld közelségében. De ez nem csak egyszerűen egy helyszín, ahol közel lehetek a természethez, ez meghatározza a mindennepi tevékenységeimet, meg kell fognom azokat az állatokat, tárgyakat, emelni kell nagy és nehéz dolgokat, lihegni kell, ha fel akarom gurítani a bálát a lovaknak, ásni kell, hogy a kidőlt karámot visszaállítsam, és mindezt én csinálom, nem fizetek meg senkit, hogy helyettem dolgozzon, csak ha nagyobb dologba fogok, a mindennapokban egyedül vagyok. Az állatok, a természet meg én, és ez felemelő, meghatározó, nem is tudom, de zsigeri, hogy az, amit én tettem arrébb, az arrébb van téve, amit én ültettem, én ástam, az jobb, szebb, az én életemben értékesebb, van értelme az életemnek, szükség van a munkámra, értelmes munkámra, és ott van a gyümölcse is, ami nagy örömöt okoz. Örömöt, amit össze tudok gyűjteni a sok fáradtság terhére, és át tudok adni a környezetemnek, vagy akár az olvasóknak.