– Amikor bejelentkeztem egy társkereső oldalra, először egészen fellelkesedtem, mert rengetegen küldtek nekem szívecskéket, mosolygó fejeket – meséli Anikó, aki negyvenöt évesen vált el, és most, ötvenévesen még mindig egyedül van. – Úgy tűnt, menni fog ez. Csak aztán nem indultak el beszélgetések, napokig nem írt rám senki, ha én üzentem, nem válaszoltak. Elkeseredtem. Majd mégis írt valaki, és akkor újra reménykedni kezdtem, chateltünk, beszéltünk telefonon is, de végül nem találkoztunk. Aztán megint hosszú szünet következett, majd váratlanul randira hívtak, újra felcsillant a remény, de sajnos nem sikerült jól, és megint elsötétült minden. Olyan hullámvasútra kerültem, a remény szédítő magasságába és az elkeseredés mélységébe, amit nehezen bírtam lelkileg. Végül eljutottam egy hosszabb kapcsolatig, de annak is szakítás lett a vége, és most egy újabb sebet cipelek. Nem tudom, mitévő legyek, nekiinduljak-e megint, vagy maradjak nyugton. Jöhet-e valaki akkor is, ha nem teszek érte semmit, vagy úgyis eljön, ha úgy van megírva, és kár erőlködni?
Számszerű esélyek
Elvileg jöhet még valaki, erre megvan az esély. Legalábbis számszerűen így van, ugyanis Magyarországon a nők átlagosan negyvenkét évesen, a férfiak negyvenöt évesen válnak el. Sokan az ötvenes éveikre sem kelnek el, a férfiak huszonöt, a nők harminc százalékának sem házastársi, sem élettársi kapcsolata nincsen (a KSH 2016-os mikrocenzusa alapján). Az adatokból látszik azért, hogy valamelyest több nő kereshet párt ebben az életkorban, mint férfi, de nem annyival többen, hogy semmi esélyük ne legyen. Az esélyeket növeli, hogy az életkor előrehaladtával egyre többen válnak el. Ugyanis hiába csökkent a válási hajlandóság a népesség egészének körében, az ötveneseknél éppen emelkedés figyelhető meg. Újfajta jelenség ez, valószínűleg összeköthető azzal a tendenciával, hogy mindent egy kicsit későbbre halasztunk, az önálló élet elkezdését, a párválasztást, a gyerekvállalást, és úgy tűnik, a válást is. A társkereső oldalakon meg is jelennek a negyven-ötvenesek, mert miután begyógyultak a válás utáni hegek, hamar kiderül, mégsem annyira jó egyedül. Az élet pedig ebben az életkorban még nagyon színes lehet, vagy lehetne, ha volna kivel megosztani. Nem beszélve arról, hogy későbbi éveinket, öregkorunkat sem szeretnénk feltétlenül magányosan, egyedüllétre ítélve tölteni. Ez a gondolat elég rémisztő lehet ahhoz, hogy újra bejelentkezzünk egy társkereső oldalra, vagy eljárjunk otthonról különféle programokra, szórakozóhelyekre, és nyitottan figyeljük az adódó lehetőségeket.
Az persze óriási kérdés, hol és hogyan lehet ma ismerkedni, különösen olyan, Coviddal terhelt időkben, mint a mostani, mennyire szűkültek be a lehetőségek. Az viszont biztos, hogy az online tér mindig mindenkinek esélyt ad a párra találásra. (Vagy csak felcsillantja a reményt?)
