Minden szülő rémálma. A gyerek rosszul érzi magát, és ahelyett, hogy gyorsan gyógyulna, egyre gyengül, míg ki nem derül: nagy a baj. Ez történt 2020-ban az akkor tizenegy éves Haszmann Lillával. A téli szünet előtti utolsó napon elkezdett hányni, fájt a hasa. Másnap jobban lett, aztán újra gyengült. A gyerekorvos éppen karanténban volt, megvizsgálni nem tudta Lillát, azt mondta, ha nem javul, menjenek be a Heim Pál-kórházba. Így is történt. Ott folyadékot kapott, remélték, hogy másnap hazamehet. Nem így lett.

– Anyu maradt bent vele, mert hajnalban dolgozni kellett mennem – idézi fel az eseményeket Lilla édesanyja, Csörgő Brigitta. – Abban maradtunk, felhív, mikor mehetek értük. Hívott is… Azzal, hogy baj van, a gyereket átvitték a szívkórházba. Ez december harmincadikán történt. A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjába került, a legjobb kezekbe! Ott tudtuk meg, hogy Lillusnak súlyos szívizomgyulladása van. Gyógyszereket kapott, jobban lett, de amint kezdték elhagyni az orvosságokat, visszajöttek a tünetek. Január harmincadikán már életmentő műszíves műtétre került sor. Addigra harmincnégy kilóról lefogyott huszonhétre. És állandóan fájt a hasa.

A szentendrei bérelt lakás nagyszobájában ülünk, természetesen maszkban, Lilla az ágyon törökülésben. Ebből az időszakból ő leginkább a szüntelen hasfájásra emlékszik, meg arra, hogy nehezen vette a levegőt. Milyen ez a műszív, hogyan képzeljük el?

– Egy fekete táska, aminek a vezetéke innen jön ki – mutat oldalt a hasára. – Nem lehet vele fürdeni, nem érheti víz, ezért anya mosdatott szivaccsal.

A legjobb kezekben

Az akkumulátorral működő eszköz segít a legyengült szervnek a vér áramoltatásában, tulajdonképpen egy külső „meghajtó”. Szerencsés esetben idővel el lehet hagyni, de Brigittának már az operáció előtt jelezték, hogy komoly hegesedés maradt a gyulladás nyomán, így elképzelhető, hogy nem ez lesz a hosszú távú megoldás. A műtét előtti napokban egyszer csak orvosok lepték el Lilla szobáját, székeket hoztak, leültek, és elmagyarázták, mi fog történni a beavatkozás alatt és után. Biztatták a kislányt, kérdezzen bátran, azért jöttek ilyen sokan, hogy az adott szakterület felelőse válaszoljon neki. Lefegyverző ez a hozzáállás, hogy a rengeteg tennivaló közben sem felejtik el, nem a betegség, hanem a beteg a legfontosabb. Hogy partnerként kezelnek egy tizen-egynéhány éves kislányt. Nézegetve az intézmény oldalát, ez az emberség és végtelen odaadás árad a képekről, történetekből. Nem csoda, hogy Lilla és édesanyja a legnagyobb tisztelettel, hálával és köszönettel beszél a „Gokiról”, az ott dolgozókról.