Vámos Miklós kérdése:

Kedves János, régóta figyelem a munkásságod, és noha kisebb az affinitásom a versekhez, mint a prózához, a tiéidet még a facebookon is elolvasom. Szerettem költészeti felelgetőseiteket Szabó T. Annával, és igazán lebilincselnek az istenes verseid, amelyek többsége nemes egyszerűséggel így kezdődik: Uram. Érdekelne, hogy a címzett küldött-e valaha bármilyen formájú feleletet. Továbbá: teljesítette-e valamelyik kérésed, vágyad, óhajod?

Lackfi János válasza:

Minden a kapcsolaton múlik. Ha olvasom Isten SMS-eit a Bibliában, ha naponta leülök vele kettesben, ha keresem jeleit emberekben, dalokban, óriásplakátokon, autórendszámokon, akkor döbbenetesen rám vonatkozó üzeneteket kapok!

Sokszor mondjuk: hiszem, ha látom. Nála pont fordítva megy: csak akkor látom, ha hiszem. Vagyis ha kommunikálok vele, akkor látom csodáit, örömeit, ígéreteit. Így vagyunk az idegen nyelvekkel is: míg nem tanultuk meg, hablatyolásnak tűnik, semmi értelme. Ha együtt élek az élő Istennel, akkor hiszem, hogy akivel találkozom, azt ő küldi elém. Csak rá kell jönnöm, mit tegyek.

Egyszer összefutottam egy negyvenes ismerősömmel, több kisgyerek anyukájával. Régen láttam, kérdeztem, hogy van. Rám nézett: érdekel, vagy csak udvariasság? Mondtam, érdekel hát! Kiderült, sclerosis multiplexben szenved, fokozatosan leépül majd. Most kapta a diagnózist, kész van tőle. Gondoltam, ez nem véletlen, így fél évig minden nap odaadóan imádkoztam a gyógyulásáért. Mikor újra összefutottunk, izgatottan érdeklődtem, mi hír. Mondta, elképesztő, most volt kontrollon, a sclerosis eltűnt, az orvosok sem értik. Juhéj, én értem, az imaaa… Bólogatott, sokan imádkoztak érte.

Ismeretségünkben egy kedves pár nagyon vágyott kisbabára, a feleség rengeteg hormonkezelésen ment át, huszonötször reménykedtek, de mindig elment a magzat idő előtt. Újra teherbe esett, de az orvos rászigorodott: akkor higgye el, ha kinn lesz a csecsemő! Megérintett a sztori, belevetettem magam a napi imába, és hurrá, megszületett a kis Franciska, édes és makkegészséges.