Ha egy laikus barátomnak próbálnám felvázolni, mi az internetes esztétika, megnyitnám valamelyik közösségi oldalt, feketébe öltözött, komor nőkről, illetve bizarr módon elmaszkírozott fiatalokról meg rózsaszín egyszarvúval grimaszoló lányokról mutatnék neki képeket, videókat, és azt mondanám: mindegyik hangulat más-más esztétikának, irányzatnak számít. Az egyik gyűjtőoldal háromszáznál több stílust sorol fel.

‒ Mindig is léteztek olyan szubkultúrák, amelyek más életérzéseket tartottak fontosnak, máshogy öltözködtek és viselkedtek, mint a nagy átlag. A hatvanas években ilyenek voltak például a hippik, később a punkok, a raverek, vagy az ezredforduló után az emók – magyarázza Német Szilvi művészettörténész, médiakutató. ‒ A szubkultúrák régebben zenei ízlés vagy életmódbeli választások köré szerveződtek, az internet viszont a stílusközösségek felé terelte felhasználóit. Ezeknek a lényege pedig inkább képeken keresztül jön át.

A művészettörténész úgy látja, a koronavírus-járvány „felturbózta” a trendeket.

– Az első lezárások újfajta löketet adtak a kreativitásnak és a kísérletezésnek, főleg azoknál, akik otthonról dolgoztak, gyerek és más kötelezettségek nélkül. Mivel nem nagyon mutathattuk meg magunkat máshogy, az énkommunikáció a korábbinál nagyobb mértékben szorult a digitális felületekre. Ezt segítették és tartották össze a virálissá váló hashtagek, mint például a #nailart, a köröm kifestésének művészete, vagy a különböző kihívások, legyen szó tánclépések megtanulásától tejhabkészítésig bármiről – mondja. ‒ A közösségi média azonban nem csak a könnyedségről és csillogásról szól, főleg egy globális járvány közepén. A korábban tabuként kezelt mentális állapotok, mint a szorongás, a bezártság és a magány ugyanúgy kifejezésre találtak.