1944 tavasza észrevétlenül köszöntött be. A világ lángokban állt, a romjaiból felszálló füst elhomályosította az új erőre kapó napsugarak fényét, a szűnni nem akaró sötétség mégsem férkőzött be mindenhová. A francia író, Michel Leiris párizsi lakásának ablakai mögül világosság szűrődött ki: felolvasást tartottak Pablo Picasso A telibe viszonzott vágyakozás című darabjából, aminek rendezői és ügyelői feladatait Albert Camus-re osztották. A közönség soraiban ott ült a szárnyait próbálgató színésznő, Maria Casarès. Az előadás után a két idegen szóba elegyedett, és mielőtt elbúcsúztak volna egymástól, Camus szerepet ajánlott a huszonegy éves lánynak Félreértés című darabjában.

Telibe viszonzott vágyakozás

 Camus és Casarès azonnal megtalálta a közös hangot. Nem csoda, sokban hasonlítottak egymásra. Azon túl, hogy ugyanolyan odaadással rajongtak az irodalomért és a színházért, mindkettejüket messzire sodorta a sors hazájuktól. Az író két évvel korábban gyógykúrára érkezett Franciaországba, de már nem tudott visszatérni a németek által megszállt Algériába, hát Párizsban keresett állást. Lektorként dolgozott, közben könyvet írt, ekkor jelent meg nagy sikerű regénye, a Közöny.

Maria édesapja, Santiago Casares Quiroga, a második spanyol köztársaság miniszterelnöke a polgárháború kitörése után lemondott posztjáról, majd feleségével és akkor tizennégy éves lányával menekült a francia fővárosba Franco elől.  

A Camus és Casarès közöti legszembetűnőbb ellentét azonban felülírt minden hasonlóságot: amíg Maria senkinek sem tartozott hűséggel, Camus nős férfi volt. Hiába találkoztak rendszeresen a Félreértés próbáin, hiába vallottak egymásnak érzelmeikről, hiába győzködte a lányt az író, hogy szerelmük legyőzheti azt az apró, erkölcsi akadályt, amit az ő házassága jelent, kapcsolatuk sokáig beteljesületlen maradt.  

„Megállapítom, hogy a dolgok rendje, az egyetlen általam elfogadott rend, a szenvedély és az élet rendje azt követelné – üzente Camus egyik júniusi levelében –, hogy holnap este mi ketten elmenjünk valahová, s együtt fejezzük be az együtt elkezdett estét.” Június 6. a világháborúban és a szerelmesek életében is vízválasztó dátum volt. Ezen a napon szálltak partra a szövetséges csapatok Normandiában, és ezen a napon döntött először úgy Camus és Maria, hogy együtt fejezik be a közösen elkezdett estét.