Ez a kávéház a törzshelye?

Alapvetően hűséges típus vagyok. Barátokhoz, munkahelyekhez, kollégákhoz, kapcsolatokhoz, és ugyanígy helyekhez is, például akár egy adott étteremhez. Ezt régóta szeretem, és igyekszem a megbeszéléseimet is úgy alakítani, hogy ide jöjjünk.

Így otthonosabb?

Nem ez a fő ok, hanem az, hogy szeretem, ha a beszélgetőpartnereim is jól érzik magukat, ha ők is egy jó helyen töltik az idejüket. Szerintem ez is hűség valahol.

Ennyire fontosnak tartja a hűséget?

Úgy gondolom, a jó emberek többnyire hűségesek. Nem mondom, hogy a rossz emberek nem, azt sem, hogy minden jó ember hűséges, de abban hiszek, hogy akinek van gerince, és olyan neveltetést kapott, az tudja, mit veszíthet a csapodársággal. A külvilág leginkább a csillogást látja belőlem, a karrieremet, hogy futok, fotóznak, a reggeli tévéműsorban jókedvűen beszélgetek, azonban én mindenekelőtt nagyon mély érzésű, felelősségteljes édesanya vagyok.

Nincs is annál nagyobb felelősség…

Én is azt hiszem… De azt is hiszem, hogy jól veszem az akadályokat. És azt is, hogy olyan tartást hoztam, a neveltetésemnek, a szüleimnek, az édesapámnak és az ő kiváló szakmaiságának köszönhetően, hogy talán van előttem egyfajta minta, amit én is tovább tudok vinni a saját életemben. Lehet, hogy az ember nem úgy képzeli el kislányként a jövőjét, hogy egyedül neveli majd a kisfiát, rengeteget dolgozik, híres lesz, és számít, hogy aznap milyen ruhát visel. Lehet, hogy úgy képzeli el az életét, hogy mindig csak lovaglónadrágba bújik, és nem lényeges, mit posztol a külvilágnak, ám közben az élet másként alakul. Az elmúlt években fontos lett, hogy kiálljunk magunkért, megvédjük magunkat, hogy ne hagyjuk, hogy bárki bántó kommenttel illessen minket. Fontosabb lesz 2022-ben az, hogyan tudom megvédeni magamat, hogyan tudok kiállni magamért, mint az, a közösségi médiában mennyire engedem közel a követőket. Szóval élnék én zárkózottabban, és mutatnék még ennél is kevesebbet, de minél kevesebbet mutatok, annál jobban izgatja az emberek fantáziáját, mi az, amit nem látnak. Ahogy az életem más területein, itt is a középutat, a mértékletességet keresem. A kisfiamról már jó ideje nem posztolok fotókat. Nem teszem ki a kirakatba, védem, óvom. Így valójában csak egy részt lát a külvilág az életemből, ez alapján könyvelnek el. Mára már megtanultam mindezt kezelni.