Hogyan kerültél Ausztráliába?

A férjem máltai, ő már dolgozott itt, mielőtt megismerkedtünk. Éltünk egy ideig Budapesten is, de aztán kapott egy vonzó munkaajánlatot, és úgy döntöttünk, megpróbáljuk. Nekem korábban nem jutott ez eszembe, tulajdonképpen Ausztrália választott minket. Sokan szeretnének itt szerencsét próbálni, de a letelepedés, az állampolgárság megszerzése nem egyszerű. Van egy lista a hiányszakmákról, ha valaki azok közül ért valamelyikhez, annak egyszerűbb a különböző vízumokat megpályáznia, és a családját is könnyebben tudja magával hozni. Vannak, akik diák- vagy partnervízummal érkeznek, rájuk más szabályok vonatkoznak.

Az a hír járja, hogy Ausztráliában megbecsülik a kétkezi munkát.

Ez pontosan így van, egy jó mesterember remekül meg tud élni, sok a lehetőség a különböző területeken, cserébe a szolgáltatások nagyon drágák, mindent aranyárban mérnek. Itt a városokban egy viszonylag széles réteg megengedheti magának, hogy több munkát, feladatot kiadjon, például sokakhoz rendszeresen jár kertész és bejárónő.

Volt bármi, amitől féltél a költözés előtt?

Nagyon sablonos lesz a válaszom: az állatoktól. Amikor először jártam itt, a tengerparti sétányon pont előttünk siklott át egy egyméteres zöld kígyó. Azt sem tudtam, hová ugorjak! De láttam Brisbane kellős közepén egy parkban óriáskígyót is, szépen feltekeredve a fára. Hat éve jöttünk át Victoria államba, most Melbourne-ben élünk, itt több a pók, és nagyobbak, néha tenyérnagyságúak. Azt mondják, ezek a vaskos, szőrös fajták nem halálosak, de mit csináljak, ha szívinfarktust kapok a látványuktól? Azért, bevallom, idővel meg lehet szokni, és szerencsére egy kezemen meg tudom számolni, hányszor találkoztam igazán nagy példánnyal. A lányom is korán megtanulta, hogy ha kirándulunk, mindig fontos a túraösvényen maradni, és folyamatosan pásztázni kell az út menti bozótot, felbukkan-e egy-egy kígyó.

Még a magyar sajtóban is rendszeresen jelennek meg cikkek azzal a felütéssel, hogy „ezért nem költöznénk Ausztráliába”, és gazdag galériákat közölnek a hatalmas pókszörnyetegekről, kígyókról, csúszómászókról.

Igen, tudom, de ne felejtsük el, hogy milyen sok kedves állat él itt, igazán különleges fajok! És a növényvilág! Nekem mindennap csoda, amit akár a környéken látok egy egyszerű séta közben is. A karantén idején itt nagyon szigorúak voltak a lezárások, sokszor hónapokig nem hagyhattuk el a lakásunk öt kilométeres körzetét, és egy vagy két órát lehetett csak kint tartózkodni. Ilyenkor mindig sétálni mentünk, és elvarázsoltak minket a virágok, fák, bokrok, a csodálatos kertek, az elképesztő őshonos növények! Ezekről millió fényképet őrzök a telefonomban, nem tudom megállni, folyamatosan fotóznom kell.