Bár a sabbatikus év fogalmát és gyakorlatát először a Harvard Egyetemen vezették be 1880-ban, a gyökerek másik égtájra és másik évezredig nyúlnak vissza. Az Ószövetség szerint az Úr azt írta elő a zsidóknak, hogy a termőföldet minden hetedik évben hagyják műveletlenül, mert így a pihentetéssel visszanyeri termőerejét.

Földnek, embernek és mindennek, ami él, szüksége van külső hatásoktól és elvárásoktól mentes, a saját szükségleteire koncentráló időszakra. Vagyis pihenésre. Ma a technikai eszközöknek köszönhetően bárhol lehet dolgozni, ám emiatt gyakorlatilag mindenhol dolgoznunk kell. Legalábbis a munkakörök jó részére ez áll. Így marad el észrevétlenül a pihenés, a feladatok elengedése napi és heti, majd éves szinten. Az ember pedig, aki nem csupán munkavállaló, de férfi, nő, anya, apa, barát és barátnő is, ugyanolyan kizsigereltté és terméketlenné válik, mint a szünet nélkül használt termőföld.

Nem véletlen, hogy a sabbaticalt a Harvardon vezették be, ott ugyanis mindig a minőséget tartják szem előtt. A világ egyik legjobb egyetemén több mint száz éve tudták már, hogy kiégett, fásult professzorokkal nemigen maradnak a világ élvonalában. Ezt látta be a többi elit egyetem is, mert alig tíz év alatt még kilenc univerzitás emelte be a lehetőséget az oktatóknak járó juttatások közé. Minden ledolgozott hat év után szélnek eresztették illetve eresztik a professzorokat, hogy aztán a legkreatívabb formájukban térjenek vissza a campusokra.

A felsőoktatásban azóta is az átlagnál gyakrabban biztosítják ezt a lehetőséget, de idővel a legjobb munkáltató hírében álló multi cégeknél is elérhető lett a sabbatical. Érdekesség, hogy közülük elsőként a McDonald’s alkalmazta, a vállalat már a hatvanas években nyolchetes fizetett pluszszabadságot adott tíz ledolgozott év után.

Kiégés ellen

A legtöbb magyar munkavállaló számára ez maga az utópia. Nálunk még a törvényesen járó szabadságokkal is gondok vannak. A legfrissebb adatok szerint a dolgozók ötvenkét százalékával már megtörtént, hogy csak papíron vehette ki a szabadságát… Minden harmadik munkavállaló pedig arról számol be, hogy nehezen jut dűlőre a munkáltatóval, ha pihenni szeretne. Az évi rendes, vagyis a kéthetes szabadság pedig kevesebbeknek jut, mint ahány embernek jár.