A csodás virágszőnyeget alkotó növények kora tavasszal nyílnak, amikor a fák, bokrok épp hogy csak rügyeznek, s még sok napfény éri a talajt. Mire a lombsátor összezárul, a néhány hétig pompázó virágok eltűnnek, és már csak a hozzáértő szem veheti észre zöld levelüket az aljnövényzetben. A föld alatt azonban ekkorra már ott nyugszanak a jövő magjai, és azok a gumók, amelyeknek tartalékaiból a következő tavaszi virágzáshoz elegendő tápanyaghoz jut a növény.

A gyakran a hóból kikandikáló hóvirágot mindenki ismeri, egyes helyeken már januárban megjelennek fehér-zöld, apró szirmai. Régebben minden aluljáróban árulták csokorba kötve, ma már szerencsére ritkán – 2005 óta védett növény, egyetlen szál eszmei értéke tízezer forint.

A keltike hangyakalácsa

Ugyancsak korán nyílik a bájos csillagvirág, szirmai általában kékek, de fehér, lila és rózsaszín is előfordul. Hagymás évelő ez is, keskeny lándzsa formájú leveleiről ismerhetjük meg, folyó menti ligeterdőkben gyakori. Biztosan sokan találkoztak már a bükkösök, tölgyesek alját sűrűn borító, rózsaszín, fehér esetleg lila, enyhén illatozó virággal – ez az odvas keltike. A neve maga is a kikeletre utal, sarkantyús virágai fürtöt alkotnak, mindegyik hónaljában kis, színes, tojásdad levélkék ülnek. Érdekesség, hogy magvait különböző hangyafajok terjesztik. Ezt a „szolgáltatást” a növény a magok köldökénél található, nagy olaj- és fehérjetartalmú, hangyakalácsnak nevezett kinövésnek köszönheti. Ki gondolná, hogy e kedves növény gumója erősen mérgező alkaloidokat tartalmaz, a kivonatából gyógyszerek készülnek.