Egyre több a feladat, ahogy a világból ránk zúduló és egyben feldolgozandó információ is, ezer szerepben kell helytállni, ha lehet, maximálisan, legalábbis a szintén ezerféle elvárás szerint. És ha ez nem lenne elég, itt ez a soha véget nem érőnek tűnő járvány. Hans Kluge, a WHO európai regionális igazgatója egyenesen azt mondta, az európaiak nagy része a szó szoros értelmében megtörik a Covid-19 és következményei nyomása alatt, majd hozzátette, ideje lenne a mentális egészséghez való jogot alapvető emberi jogként kezelni.

De az OECD által kiadott, Egészségügyi pillanatkép: Európa című 2018. évi közös jelentés szerint az európai lakosság mentális egészségi állapota már a pandémia előtt sem volt túlságosan megnyugtató, sőt. A becslések alapján akkor az Európai Unió polgárai közül nagyjából 84 millió ember – az 510 millióból – küzdött valamilyen mentális problémával, az ezzel összefüggő költségek pedig a 28 tagállamban meghaladták a 600 milliárd eurót, azaz az uniós GDP több mint 4 százalékát.

Legtöbbször egyedül kell helytállni, miközben persze összeomlani sem ildomos, mert akkor esetleg ferde szemmel néznek az emberre: Mi bajod? Másoknak sokkal nehezebb!

És valóban, mindig van, akinek – bizonyos objektív szempontokból nézve – nehezebb, és máris ott a szégyen amiatt, amit érzünk, hogy nehéz, sokszor így is nehéz. Mit szabad egyáltalán érezni? Valóban szégyellni kell, ha nehéz?

Titkon azt gondoljuk, milyen jó volna belelátni mások fejébe, lelkébe, a Instagramon és a facebookon mosolygó arcok és homlokok mögé. Vajon nekik is ilyen nehéz? Vajon ők is félnek, aggódnak, nekik is fáj időnként? Nem vagyunk vele egyedül? Egyáltalán, mi a normális?

Normális reakció az abnormálisra

– Minden érzés normális. A különböző mentális betegségekhez kapcsolódó érzések is, annyiban, hogy ezek az emberi szervezet vagy psziché egy abnormális folyamatra vagy történésre – traumára – adott normális reakciói – mondja Juhász Bettina pszichológus. Ez a nagyon fontos üzenet már rengeteg emberhez eljutott egy olyan fórumon is, ahol az üzenetek általában igen széles rétegeket tudnak megszólítani. Bettina ugyanis két – akkor még pszichológus mesterszakos hallgató, ma már végzett pszichológus – társával, látva a helyzet súlyosságát és kihasználva a közösségi oldalak erejét, létrehozta a Mélylevegő Projektet, amelynek keretén belül az Instagramon közérthető, jól átlátható, a mentális egészséggel kapcsolatos posztokat osztanak meg rendszeresen, ezenkívül a posztok alapján nemrég egy könyvet is megjelentettek, Elmerülő címmel. És bár tudták, hogy olyan nagy szükség van manapság a pszichológiai jelenségek közérthető tálalására, mint sivatagban egy pohár vízre, maguk is meglepődtek, amikor néhány hónapon belül már százezres követőtáboruk volt.